Anyám tönkre teszi az életemet vagy én vagyok túl önző?

Egyetértek azzal, hogy nemcsak szimplán a barátokról van szó, hogy ennyire ott akarsz maradni. Elit iskolába jársz, éltanuló vagy és tehetséges. Én is úgy gondolom, hogy akkor ott kell maradnod az apukáddal.

Viszont: A stílusod nagyon dúrva, látszik, hogy lázadó kamasz vagy és dacolsz és a düh tényleg elhomályosítja az éleslátásodat. Anyukád biztos vagyok benne, hogy szeret és foglalkozik veled, hiszen ezért akarja, hogy velemenj. Őszintén. Szerinted az jó szülő, aki csak úgy otthagyja a saját gyermekét könnyen, mindenféle nehézség nélkül? Másrészt terhes. A hormonok dolgoznak benne, a kisbaba érkezése ilyenkor minden kismamát leköt, mindenki lelkileg eltávolodik egy nagyon kicsit a többiektől és csak a babára tud gondolni. Attól még szeret táged, ezt meg kell értened. Okos lánynak vallod magad, akkor lásd be, hogy az a férfi nem bepofátlankodott az életetekbe, hanem szereti anyukádat, ő is viszont. Gondolj arra, hogy anyukád egy újabb lehetőséget kapott az élettől, hogy boldog lehessen, te pedig nagyon remélem, hogy boldognak akarod őt látni. Ne nehezítsd meg a dolgát. Aki lepesti libázott, annak olyan értelemben igaza volt, hogy éretlen libaként viselkedel, mert tényleg önző vagy egy kicsit. Nyomatékosítom mégegyszer: igazad van, hogy az életedet alakítod, neked ez a legjobb megoldás, de anyukáddal legyél kedvesebb és megértőbb. Az új férje biztos vagyok benne, hogy azért kiabál veled mindig, mert te úgy felhúzod, hogy már kiakasztod teljesen. Szerintem nem vagy vele finomabb egyáltalán és biztosan szemtelen is vagy vele ugyanabban a stílusban, ahogy itt leírtad, hogy mennyire utálod. Gondolj arra, hogy mennyire nehéz dolog lehet egy szülőnek elengedni a gyereket. Tudod milyen nehéz lesz ez neki, állandóan sírni fog és szomorú lesz. Az anyák így viselkednek és éreznek, ezt egyszer majd te is meg fogod tapasztalni. Az érett és felnőtt viselkedéshez ez is hozzátartozik, hogy ezeket a dolgokat belátod. Nehéz csata lesz anyukádat rávenni, hogy elengedjen, de ez a természetes és normális. Szerintem sokkal rosszabb lenne, ha nem érdekelné, hogy mi lesz veled, hogy nem vele fogsz élni.

Remélem azt is belátod majd, hogy én nem bunkózok veled, hanem segíteni szeretnék, hogy érettebben állj hozzá életednek( és anyukádénak) ehhez a nehéz szakaszához, hogy inkább megkönnyíts mindekettőtök számára ezt a nehéz időszakot, minthogy inkább te nehezítsd. Remélem minden jól alakul majd!

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy költözz apukádhoz (Remélhetőleg ezt ő is így akarja, már kérdezted?)Erőszakkal nem tudnak téged föltenni a költöztető teherautóra, ebben a korban már magad dönthetsz. Ha bármi gond van, akkor a bíróság fog a te kérésednek megfelelően apukádnál elhelyezni.

Anyukád most szerelmes, gondolatban már az új családjával él vidéken, nem tekörülötted van vörös köd, hanem őkörülötte lila. Ráadásul a terhesség is megváltoztatja az ember hormonháztartását és ezen keresztül az indulatait. Sajnos te ennek most áldozatul estél. Mért kéne neked most őmiatta meg egy goromba idegen férfi miatt felrúgni az életedet, mindazokat az örömöket és álmokat, amik éltetnek? Hogy őszinte legyek, nekik se nagyon hiányoznál, állandó konfliktusok lennének.

Szerintem egy anya nem áldozhatja fel a gyerekét a saját boldogságáért. Ha van fejlemény, számolj be róla akár privát e-mailben is.

szerintem mond el neki lehetoleg nyugisan h hogy erzel.

az a szomoru igazsag amit mind2en el kell fogadjatok hogy te par even belul onallo leszel, vagy ha anyagilag teljesen nem is, de nagy valoszinuseggel egyetem alatt igyis ugyis mashol fogsz lakni vagy ha otthon maradsz akkor is sokkal kevesebbet fogtok talalkozni (sajat tapasztalat) mert nagyon mas lesz a programotok. raadasul veled mar nem nagyon fog tudni "mit kezdeni", egy egyetemistanak mar nem kell ellenorizni a leckejet, nem kell feltetlenul ebedet fozni neki,stb. es h ottlesz a kicsi aki viszont rnegeteg figyelmet es energiat fog igenyelni, nagy valoszinuseggel teged 1 jo ideig amugyis hanyagolni fog. a babak a 0-2 eves korban szinte 24oras felugyeletet es torodest igenyelnek, igy nincs ertelme h teged elszakitson mindentol ha megcsak nem is fog foglalkozni veled. szerintem ha megoldhato jo otlet h hetvegen menj anyukadhoz es hetkozben lakj apukaddal. vagy ha megengedhetitek akkor alberletben vagy koleszban -az amugyis nagy elmeny :) probald meg nyugisan rabeszelni, hozd fel az osszes ervetes ha semmikepp nem mukodik, csak akkor kezdj el fenyegetozni h birosagra mesz (uggyveded honnan lesz??) es h ugyis ugy fognak itelkezni. szerintem igazad van nagyjabol mindenben es megertem h nagyon feldult ez az egesz, de annyit probalj meg megerteni h anyukad is most nagy valtozason megy keresztul, h nehez lesz 1 uj babaval es egy onfeju kamasszal es ha nem is birod az "uj apukad", lasd be h anyukad is no es szuksege van egy ferfire es mar igyis nagy aldozat volt h soksok evet neked szentelte es nem a pasiknak.

Szerintem féltékeny vagy a pasira anyád miatt, és elég rosszul leplezed. Mivel egy 40 körüli nőnek nem sokszor adatik meg, hogy még egyszer boldog legyen az életben, netán kisbabája legyen, azért ezt ne tekintsd apróságnak, hogy miután nyilván egyedül nevelt téged egy darabig (aminél sz...bb sztm nincs a világon), most végre boldog lehet(ne). Azt totál kib...snak találom viszont, hogy egy 16 évest elköltöztetni egyik helyről a másikra. Mi a francért nem a pasi költözik közelebb, ha olyan fontos neki a családotok? Mert anyukádat veled meg a gyerekkel együtt, családként kellett vállalja...

Én a helyedben apukádhoz költöznék, főleg, hogy mostanában nem jössz ki anyukáddal. És csak csendesen mondom, hogy evvel a stílussal, oké, hogy még csak 16 vagy, de akármilyen tehetséges meg szép vagy - eleve az ember magáról le se ír ilyet! - de nem sokra fogod vinni az életben, szóval egy kis visszafogottság meg a mások elismerése meg egy kis alázat azért jót tenne neked. Én is rátarti voltam ennyi idősen, de nem ilyen nagyszájú, viszolygó, kellemetlen modorban szólaltam meg már 5 mondatban sem...

Bocs, ha nem tetszik, de ez a véleményem.

nem értem, miért írjátok a kérdezőnek, hogy nagyképű, bunkó megnyilvánulásai vannak?? én egyetlen ilyet sem látok.

komolyan érdekel, hogy melyik mondatára, szavára értitek?

egyáltalán nem bunkó módon fejtette ki a véleményét!