Valahogy felkészíthetem magam a magányra?

28 éves nő vagyok. Én már most tudom, hogy magányos maradok.

Nem is keresek senkit, mert tudom, hogy 30 körül az összes férfi elfogyott és csak maradékok vannak. Ha esetleg van egy-kettő, az meg bújkál, mint én :D

Miért nem kell párkapcsolat?

-jól érzem így magam, egy nőnek hátrányos a párkapcsolat

-nincs munkám, nincs jövőképem ebben az országban, ezért nem tudok semmit nyújtani egy családot tervező pasinak.Más pénze meg nem kell, büszke nő vagyok. Nem szoktam bulizni, meg inni sem, cigizni sem szoktam, mielőtt még én is megkapnám a "parishilton " jelzőt.

-egy vágyam lenne, az az, hogy 40 éves létemre legyen egy telkem és egy kis kulipintyó, amiben termeszthetek ezt-azt.

-még ha találnék is olyan férfit, akkor sem akarnék családot alapítani, mert nem tudnám eltartani.

Szóval élvezni kell az életet, nagyon rövid az. én is sajnálom a családmániás egyedülálló, depis pasi- és lányismerőseimet, akik attól rettegnek, hogy kifutnak az időből, és a jó partiból.

Nekem ilyen gondom nincs ;)

És végülis így egyáltalán nem rossz az élet!

Amúgy kérdező, csak 25 éves vagy, tehát te még 5 év múlva is találhatsz fiatal lányt, úgyhogy nem tudom mitől félsz.

Tény, hogy a magány és az egyedüllét között hatalmas a különbség.

Vannak olyanok, akik egyedülállóak, mégse magányosak, tartalmas életet élnek. Ugyan nincs is párjuk, de vannak barátaik, jó ismerőseik, rendszeres programjaik, akár közösségi munkájuk, ahol önzetlenül tehetnek másokért. Tehát szükség van rájuk, és ez nagyon fontos érzés!

Aztán vannak, akik nem is biztos, hogy pár nélkül élnek, de mégis magányosak. Nincsenek valódi érzelemgazdag kapcsolataik, szenvednek, nem találják fel magukat, ha egyedül vannak. Unatkoznak, panaszkodnak, nyafognak, képtelenek elfoglalni magukat valami értelmes dologgal.

Aztán azt is érdemes tudnod, hogy csak az az ember kész az érett, minden szempontból kielégítő kapcsolatra, aki nem fél az egyedülléttől. Aki jól megállja a helyét pár nélkül is. Ugyan nem rajong a helyzetért, de elfogadja, képes megfelelően kezelni, és nem szenved tőle. Na és különösen lényeges, hogy nem esik át a ló túloldalára, és határozza el, hogy felkészül az örök magányosságra:D!

Építsd a személyiségedet, még érnie kell. Sok-sok tapasztalat, tudás, ismeret, bölcsesség összegyűjtése időbe telik. És, talán, út közben, amikor nem is számítasz rá, meglásd, rád talál valaki...:)

Már tudom milyen párkapcsolatban lenni és jövőt tervezni valakivel.

És azóta azt az állapotot nevezem Boldogságnak. (nagy betűvel)

Álmodozni távolról se az mikor ténylegesen át élsz valamit mikor a teteidért felelőséget kell vállalni.

utolsó válaszoló: szerinted miben kéne fejlődnöm ha mások szerint is (rosszabb esetben) teljesen átlagos ember vagyok?

:)

elfogadnám, ha tudnám, hogy miért kell változnom és miben kell változnom.

viszont az érem másik oldala: sok rossz embernek is van komoly párkapcsolata...

"Utolsó" vagyok

Hogy miben kéne változnod? Gondolkodásodban, a világról alkotott felfogásodban.

Nagyon úgy tűnik, hogy most pesszimista, az életnek szinte csak az árnyékos oldalát látó, amolyan "félig üres a pohár" módon éled az életed. Minek? Mi értelme?

"Ha mindig rosszra számítok, akkor nem érhet keserves csalódás." Lehet, ez munkál benned. Igen ám, de a boldog, jókedvvel teli mindennapok is elkerülnek.

Vedd észre azt, ami kellemes, örömet adó, szép körülötted. Nem akarok most felsorolást írni, biztos te is tudod, mire gondolok.

Aztán vedd észre a nálad szerencsétlenebbeket, ügyetlenebbeket, betegeket, nyomorúságos életet élni kényszerülőket. És rá fogsz jönni, milyen mázlista vagy!

És, fiatal! Ember, előtted az élet! Nincs helye nyafogásnak, panaszkodásnak, sebek nyalogatásának, inkább keress életcélt magadnak! Hogy mit, azt neked kell tudni, te magad ismered legjobban magadat.