Vannak magányra született emberek? Ti ismertek ilyeneket? (lent részletesen)

VV Attila ilyen volt,nem?

Amúgy ja-ja vannak az ismerteségi körömben magányosak,

bár nem vagyok benne biztos,hogy azok is akarnak lenni,bár fene tudja....

Egész közeli ismerősöm ilyen: én magam.

Nem mindíg voltam ilyen, 40-es éveimre váltam ilyenné, bár bőven volt rá okom. Megjegyzem, nem szenvedek a magánytól, jól érzem magam itthon és senkinél nem tudok megmaradni pár óránál tovább, mert egyre feszültebb leszek és alig várom hogy hazaindulhassak. Ezért vendégeket sem hívok már, mert mégsem mondhatom nekik egy-két óra után, hogy elég volt belőletek, ideges lettem, menjetek haza..

Én is pont ilyen vagyok, sosem szerettem másokkal együtt élni. Sajnos még itthon lakom a családommal, de minden erőmmel azon vagyok, hogy mihamarabb megléphessek. Én azért szeretem a magányt, mert nem kell senkinek sem magyarázkodnom, senkitől sem kell engedélyt kérnem, ha elmegyek hová, senkinek nem kell megmondani, hogy mikor jövök. A leghülyébb kérdés a világon: mikor jössz haza? Egy csomószor nem tudom, mert teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor végzek, de akkor is erőszakoskodnak, hogy de nagyjából. Nagyjából sem tudom.

Eléggé elvonultan élek, mindig a saját szobámban vagyok és csak akkor megyek le, ha szólnak, vagy ha éhes vagyok, vagy a kutyámhoz. Ő nem kérdez hülyeségeket.

Én magányos vagyok,de gyűlölöm,nálam pont az ellenkezője van.Szükségem van emberekre,hiába vetem meg és gyűlölöm az emberiség 3/4 részét.Nincs testvérem,de ha együtt kellett élnem valakivel úgy,hogy minden reggel együtt kelünk fekszünk(szobatárs),azt el tudtam viselni:)Nekem napi szintű kapcsolattartás kell,pedig egyedül nőttem fel.Az nem azt jelenti,hogy ha egyedül kell lennem egy napot a lakásban,belehalok,mert így is jó,csak kell valaki,aki mindig hazajön,vagy akihez én jövök haza:)Még nem találtam meg ezt az embert,de rajta vagyok az ügyön:)

Amúgy ismerek ilyet,a volt osztálytársam.Mindig is csodáltam,hogy hogy képes erre,a suliban is mindig külön vonult,elvolt magában.Most egyedül ment ki külföldre is.Képtelen vagyok megérteni.Amúgy szerintem aki ennyire szeret egyedül lenni,az egy kicsit természetellenes,szerintem.Az ember társas lény.A papagáj is megbolondul és kitépkedi a saját tollait,amikor hosszú időre bezárják egyedül egy kalitkába,az ember is ilyen.Szóval én nem tudom megérteni.De egészségükre:D

Én is teljesen jól elvagyok egyedül!Viszont azért kellenek néha a barátok is.

Igazából én úgy is elvagyok,ha csak nézem körülöttem az embereket.(utcán,bevásárló központban,utazás közben stb).Szóval a beszélgetés,trécselés,ami annyira nem hiányzik nekem....

én is ilyen vagyok, bár elviselem hogy mással kell laknom.

a szüleim már leszoktak a nyaggatásomról tudják hogy kijövök és beszélgetek ha arra igényt tartok ha meg nem, jobb békén hagyni.

most kollégiumban vagyok, a szobatársaim nem faggatózósak, de az a "mindenáron legyünk barátok" - típusúak elfogadják hogy csendben elvagyok a gondolataimmal.

a túl kíváncsi, inidszkrét kérdéseket feltevő, életem minden kis részletét tudni akaró emberek olyan szinten zavarnak hogy már az elején mikor ez kiderül róluk egyszerűen nem állok szóba velük, levegőnek nézem őket (ebből persze sok a sértődés).

vannak barátaim, azok akik elviselik hogy pl. két hétig nem akarok látni senkit, őket se mert éppen olyan időszakom van.

társat nem akarok, többször próbálkoztam de nem bírtam hogy egy nap 10-20szor hívtak telefonon, előírták hogy kétnaponta találkozzunk és minden lépésemről be akartak számoltatni.

ez nem az én világom, előbb-utóbb mindig elmenekültem.

ettől függetlenül nem utálom az emberiséget, vannak akiket tudok szeretni.

talán egyszer találok olyat, aki így gondolkodik mint én és tud úgy mellettem élni hogy meghagyja a személyes kis teremet.

ha mégse sikerül, akkor sem leszek elkeseredve. elég sok mindent csinálok, szeretek kirándulni, főzni, rajzolni, olvasni stb. és ezek kitöltik a napjaimat.

21/L

én 29 éves lány vagyok és én is így vagyok vele.

egy hosszabb kapcsolatom volt.

azóta csak 1 hónap a max amit kibírok valakivel, azt sem mindan nap találkozással, csak heti 1-2, nagyon max 3..

nem szeretek együtt aludni másokkal, általában nem is tudok.

ők elalszanak én kimegyek, felkelek.

külsőleg rendben vagyok, nem bányarémnek kell elképzelni.