Valahogy felkészíthetem magam a magányra?

""Az igazi boldogságot magadban találhatod meg!"

A sors iróniája, hogy ezt olyan emberek szokták mondani, akiknek véletlenül van párjuk, vagy ha épp nincs bármikor lehetne, amikor szeretnék.

Ezért nem túl hiteles szerintem.

Egyedül is lehet "boldognak" lenni (=nem depressziósnak lenni), de szárnyalni a boldogságtól már csak akkor tudsz, ha van párod, és családod."

Nincs párom. Úgy 2 éve. És mivel szerelmes vagyok valakibe, aki már nincs velem, aki már mással van, így mostanában nem is lesz senkim. Nem is érzem rá alkalmasnak magam, ahogy azt hiszem az első oldalon 26F kifejtette, sz*rt sem érek. Nem buliztam meg pasiztam, mégis elég régóta vagyok munkanélküli, olyan "na ezzel sem lehet családot alapítani" fajta. De legalább azt megtanultam, hogy ha nem vagyok boldog egyedül, akkor párban sem leszek az. Ki a fenének kell egy boldogtalan nyavajgós ember? Hogy várhatnám a páromtól, hogy ugyan legyen már oly' szíves és tegyen már boldoggá, mert egyedül képtelen vagyok erre az alapvető dologra?! Oké, hogy mikor az ember szuper jól van a bőrében, akkor azt a legjobb megosztani azzal, akit szeretünk. De mit osszak meg, ha nekem sincs? Azt, hogy depis vagyok? Azt, hogy de sz*r nekem? Azt, hogy boldogtalan vagyok, hogy nem bírom elviselni saját magam? Biztos nagyon sok jelentkező lenne erre... Szóval a sorrend: előbb a boldogság, aztán a párkapcsolat.

Ha nem tudsz boldog lenni egyedül, akkor nem párkapcsolatban fogsz élni, hanem kapcsolatfüggő leszel. Nem ugyanaz!

Egyébként én is pontosan ezt gondoltam nemrég, mint te. Annak könnyű, akinek van párja, persze, hogy ilyeneket mond. Aztán lám, nekem is sikerült. Egyszerű volt. Eldöntöttem. Ennyi.

Én nem azt írtam az első oldalon, hogy sz*rt sem ér az akinek nincs munkája. Mert nem mindegy hogy valaki azért nem dolgozik mert nem talál munkát, vagy azért mert nem akar.

A huszonéves lányok többsége, nem is akar dolgozni, mert egyszerűbb a szülőkkel eltartatni magukat. Azért hogy én meg eltarthassak egy munkaundoros csajt, na nekem olyan nem kell! Inkább ne legyen senki.

"arról még nem hallottál hogy a szerelem elmúlik?"

Reméljük, hogy még nem hallotta ezt a butaságot!

24 vagyok. csak jó tanácsot akartam adni, nem tudom miért kell belekötnöd.. Nem mellesleg rengeteg egyedülálló szülő van. Vagy óvónéni, bébiszitter, akinek gyereke sincs, de imádja őket.

Ha erőt veszel magadon, és eljárkálsz, jól érzed magad, lesz barátnőd. Az önsajnálat az, ami leginkább taszít egy lányt. Ha elmegyek a barátnőimmel bulizni, vagy koktélpartira, kiállításra, akárhova, akkor azokat a fiúkat nézem meg magamnak, akiknek csillog a szeme, rám mosolyognak. Aki a sarokból kuksizik és süt róla a kétségbeesés, csalódottság, arra legfeljebb bíztatólag rámosolygok, aztán menjen isten hírével.

A szerelmet nem fogja apu a hóna alatt hazavinni neked.De még viheti is, de az csak egyszeri és drága barátnő :D

Tehát a megoldás az, ha lesz valakid, ha nem, találj olyasmit, ami leköt, boldoggá tesz, kiteljesít. Ehhez még hozzátenném, hogy kis kihívás, kis sikerélmény, nagy kihívás, nagy sikerélmény.

Ha meg nem akarsz, akkor szerintem törődj bele, hogy se párkapcsolatban élő, se boldog nem leszel semmilyen szinten.

Itt mond mindenki minden okosat, de ne várd, hogy megoldják a problémád a válaszolók helyetted, vagy ír neked privátot egy angyalarcú, görögdinnyemellű, terézanyalelkű földi csoda. Neked kell csinálnod valamit, és nem leoltani aki segíteni akar ismeretlenül, meg kibúvókat keresni ISMERETLENEK előtt.

De ha az a kiskutya elveszik,más gazdához megy, vagy meghal, megint ott a magány. Ellenben, ha magadtól is kimennél a parkba, nem lennél a kiskutyára szorulva.

Remélem érthető volt...