Van olyan, akinek nem lett gyereke mert nem akart, de megbánta?

Nem értem, miért mondjátok, hogy önző, aki nem akar gyereket. Ahogy valaki eldönti, hogy gyereket vállal, megszűnik önzőnek lenni? Nem léteznek kerek e földön önző anyák? Egy sem?

Ha valakinek egy X dolog fontosabb, mint egy gyerek, akkor nem sokkal jobb döntés a részéről, hogy nem vállal gyereket? Miért kell azt hinni, hogy azért, mert valakinek az élete értelme a gyerek, másnak is az kéne, hogy legyen? Mert ez egyszerű empátiahiányra vall, és akiből hiányzik az empátia, az nem lesz valami jó szülő.

a lemondással kapcsolatban...

nem feltétlenül kell minden jóról lemondani ha gyerek van és otthon porosodni. engem anyukám mindenhova vitt a hátán ahova csak lehetett, nbyaralásokra is. ha hisztiztem valamiért elterelte a figyelmem, ha untam a felnőtteket akkor kaptam pogácsát hogy etessek galamokat stb. míg ő a barátnőivel beszélgetett.

egy ismerősöm még buliba is vitte mindig a gyerkőcöt.

ha nem szoktatják meg nagy igényekre, még annyi gond sincs. egy ismerősöm pl. soha nem engedte hogy édességet vagy bármi drága játékot kapjon a fia. így nem hisztizik a bolban csokiért mert nem tudja mi az, fakockákkal, könyvekkel játszik és most 5 évesen már olvas meg elszámol ezerig és nagyon boldog kiskölyök akit nem csak beraknak a tv, számítógép elé.

régen utáltam a babákat de mióta megfogtam az unokabáttyám fiát azóta rájöttem hogy némelyik nagyon aranyos. ő pl. nem az a sírós fajta, kicsit nyöszörög ha éhes, de ennyi. és értelmesen néz, ha mesélsz neki figyel.

szerintem sok függ attól mennyire türelmesek vagy rugalmasak a szülők.

én pl. attól féltem hogy majd az első hónapokban soha nem tudnék aludni. de az egyik anyuka mesélte hogy hasán a babával alszik és ha felébred csak arréb teszi kicsit a mellére és vissza is szundít.

azt hiszem mindent meg lehet oldani :D

de aki nem érez késztetést rá hogy gyereket vállaljon az valószínűleg még nem nőtt fel a feladathoz vagy olyan típus aki nem lenne jó szülő. de ettől még nem értéktelen ember és élhet teljes életet.

38 évesek vagyunk a férjemmel, 17 éve házasok.

Még a lánykérés előtt tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar gyereket. Bármennyire is szerelmesek voltunk, fontosnak tartottuk tisztázni az alapvető jövőképünket, elvárásainkat.

Szóval, mivel egyikünk sem akart gyereket, belevágtunk, összeházasodtunk, és 17 év után is azt kell mondjam, csodálatos a kapcsolatunk.

Erre 2 hónapja közli, hogy ő mégis szeretne gyereket.

Na akkor most mi legyen? Váljunk el, holott boldogok voltunk eddig, és szeretjük egymást? romboljuk le, amit felépítettünk?

Vagy adjam be a derekam, és szüljek? Ha meg nem leszek boldog anya, akkor mit csinálok? Elhagyom őket?

Kétségbe vagyok esve. Minden idegszálam irtózik a gyerekektől!

természetesen szültem,de nekem se alakult ki a kötödés hamar,én is gépként etettem,pelusoztam,büfiztetettem..rémálmaim voltak .de 2-3hónap után kialakult,jött a nagy anyaságérzés,de addig semmi. csak a lelkiismeret furdalás miatta. Napjainkban nem szabad ilyenekről beszélni,mert akkor azt mondják,minek neked gyerek stb. Csodálom 43as,hogy még senki nem írta,h nem vagy anyának való:o)pedig sokan átmennek rajta.

Amugy én is néha eladnám,akár 1 ft-ért a gyermekeimet:o)))

Szeretsz olvasni? Ha igen akkor ajánlom a Hajnalhasadást. (Tudod a vámpíros tiniregény 4 részét)

Ott egy kicsit elgondolkoztam, hogy milyen lehet a terhesség és kíváncsi lettem kicsit, hogy miért ragaszkodik annyira a babához Bella. Érdekes, ahogy az írónő leírja az egész folyamatot, meg ahogyan kötődik anya a lányához.

#56: Én olvastam, de attól talán csak még inkább nem akarok gyereket.

Én is tartok tőle, hogy megbánom. Mert változunk. De jelenleg se párom, se munkám, és nulla az anyai ösztönöm. Nem kell. Maximum ha később lesz mindenem, és gyereket is akarok, örökbe fogadhatok, akár nagyobb gyereket is.

"Azért valahol szomorú hogy ennyi nő van aki nem akar gyereket. Egyre több. Az oka talán az lehet, az emberiség egyre önzőbb, egyre hedonistább, az emberek pedig egyre inkább menekülneka felelősség elől. Egyre több embernek fontosabb az öltözködés, szórakozás, kefélés, mint az, hogy családot teremtsen. Nekem van családom, boldog vagyok. Boldog voltam én akkor is, amikor nap mint nap mozi volt meg vacsi, és kufirc ezerrel. De ez egy árnyékélet a családi léthez képest, na meg ki a tök akar egyedül megöregedni? Jó ha van az embernek családja, leszármazottjai, együtt Karácsonyozni, nyaralni nagy családdal, boldog teljes életet élni. Mert egy idő után mindenkinek a család lesz az első, aki meg 30 évesen még boldogan ugrál ágyból buliba, karrierből partiba, pasitól pasiig, még pár évig lehet szupi szingli érzése, aztán jön a megkeseredettség, hogy az összes barátnője családot alapít, és ő már csak egy ötödik kerék lesz, senki nem vele fog nyaralgatni meg ünnepelni, hanem a családjával. OKé, faszija lehet, de azért az nem család......"

Döbbenetes dolgokat kell hogy eláruljak neked.

Képzeld csak: egy csomó gyereket nem akaró nő van, aki boldog, monogám párkapcsolatban él. Nem ugrál ágyból ágyba, és nem vénlány. Bár ha ahhoz van kedve, hogy ágyból ágyba ugráljon, akkor te vagy az utolsó, aki ezért elítélheti. Ki vagy te? Savanyú a szőlő talán, neked nem volt elég "ugrálnivalód"?

Ki a tök akar egyedül megöregedni? Fene tudja. Az biztos, hogy egy olyan öreg embert sem ismerek, akinél ott ülnének a gyerekei naphosszat. Nincs rá se idejük, se energiájuk, se lehetőségük, még akkor sem, ha egy városban laknak, hisz mindenki dolgozik, fut a mókuskerékben. Pláne ha még más városban, sőt neadjisten országban lakik az a gyerek! Mellesleg a legnagyobb fokú önzőség azért szülni, hogy legyen, aki törődik veled öregkorodban. Mi, hedonista önző g.ci szinglik, bezzeg jól tudjuk, hogy egyedül leszünk, mégis mi vagyunk az önzők. Bár ami engem illet, szívesebben vagyok egyedül, mint visító porontyokkal körülvéve.

Amúgy én nem irigylem egy barátnőmet se, aki szült, hanem sajnálom szegényeket. Az ő életüknek már befellegzett.

59.

Az én életem nem fellegzett be, sőt, most kezdődött valami más. Igen vannak, akik találnak valami életcélt, le lehet pontozni, de a munkám során rengeteg nővel találkozom, nagyon szépek, sikeresek. Már benne vannak a korban, nincs gyerekük se párjuk és őszÍntén nem is nagyon lesz. Egyre befásultabbak.Én nem látom azt a vidám életet náluk. Utazgatnak, szórakoznak stb., de mikor náluk vagyok olyan üres a lakásuk, olyan magányosak, hiába van családjuk akiket látogatnak és ezt ők is bevallják. És azért a pasik többsége akar gyereket egy idő után.