Van olyan, akinek nem lett gyereke mert nem akart, de megbánta?

Szia.

Én ismerek ilyen nőt. A férjével éltek nagy boldogságban,és úgy gondolták,hogy csak egymásnak és a karrierüknek élnek,így nem lett gyerekük. Lett viszont egy majd' 200 nm-es házuk,minden évben legalább kétszer külföldi nyaralás,belföldi kirándulások minden hétvégén. Tényleg boldogok és elégedettek voltak. Aztán egyszer csak a férj meghalt. A nő meg ottmaradt a hatalmas,de üres házban, teljesen egyedül 48 évesen. Nincs senki,aki rányitná az ajtót,akivel karácsonyozhat,akivel beszélgethetne az emlékeiről. Ő mondta,hogy már milliószor megbánta,hogy nem lett gyereke,sőt,akár egy tucatot is szült volna.

Ez nem rábeszélés vagy meggyőzés akar lenni,őszintén megmondva én is hasonlóan vélekedek mint Te.

Kérdező, azt javaslom akkor vállalj gyereket, ha olyan kapcsolatban élsz ahol mindkét fél szeretne.

Ha még nem érzed azt, hogy kellene, vagy hogy itt az ideje akkor ne. Stabil kapcsolat nélkül se.

A feleségem állítása szerint sosem volt oda a gyerekekért-csecsemőkért és nem is értette, hogy mit szeretnek rajta annyira mások. A szemlélete a gyermekvállalás óta teljesen megváltozott, a gyermeket tartja a legnagyobb kincsnek.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem garancia, hogy aki gyereket vállal az utána boldogabb lesz. Egy harmonikus párkapcsolatot szerintem elmélyít, és ott tényleg boldogság a baba. Egy szilárd alapot nélkülöző kapcsolatnál inkább nyűg. Mindkettőre látok több példát környezetemben.

22. válaszoló, nagy voltál. tetszett!

a kérdezőnek meg annyit üzennék hogy előbb vizsgáltassa meg magát, hogy lehet e egyáltalán gyereke.hogy ne kelljen később azon aggódnia hogy ha majd úgy dönt hogy szeretne babát, ne adj isten ha ott azt mondják hogy sajnáljuk önnek nem lehet, akkor hogyan gondolkodna??? tedd fel magadnak a kérdést..

Utolsó: akkor ennyi erővel minek valakinek férj,élettárs?

Az is csak puszta önzőség,hogy ne legyél egyedül. Amit írtam annak az a lényege,hogy most érzi igazán a gyerek hiányát az életéből. És miért gond az,ha valaki azért IS szül,mert belekalkulálja azt,hogy öregségére ne legyen magányos? A család elméletileg azért lenne,hogy a benne élők számíthassanak egymásra.

Kérdezed, hogy miért akkora öröm egy gyerek.

Nos, erre precíz, kimerítő választ nem tudok adni, de azért leírom, én miért szeretnék annyira.

Sosem szerettem különösebben a gyerekeket, barátnőimmel ellentétben nem olvadoztam, mikor csecsemőket vagy tipegő kisgyerekeket láttam, inkább idegesítettek.

Aztán megismertem a párom, és úgy fél év elteltével jött először a gondolat, hogy de jó lenne egy közös gyerek, és hogy nagyon szeretnék szülni NEKI, meg milyen jó lenne őt apaként látni. Azóta ez az érzés csak erősödött, és alig várjuk, hogy körülöttünk futkossanak a gyerekeink :)

Nagyon szeretjük egymást, és bár ez nagyon érzelgősnek hangozhat, de a szerelmünk igazán a közös gyerek(ek)kel fog kiteljesedni (félreértés ne essék, nagyon jól megvagyunk kettesben, még élvezni is akarjuk ezt pár évig), akkor leszünk a legboldogabbak, pedig most is eléggé azok vagyunk :)