Van olyan, akinek nem lett gyereke mert nem akart, de megbánta?

8.

Azért nem kell hülyÍteni a kérdezőt. Igen, rengeteg lemondás, nem alvás, nem csinálhatod azt, amihez hozzá szoktál és igen bele is tudsz fásulni. Ha én nem dolgoztam volna gyerek mellett belehülyültem volna. A csodálatos rész az az édes kis emberke, aki hisztizik egy órát, aztán mosolyog egyet, dumál és egy pillanat alatt eltűnik az idegességed. Hozzáteszem, tényleg fárasztó, de olyan érzés, mint amikor szerelmes vagy. Azt, hogy megbánnád e, nem lehet tudni.

Én is azt éreztem, mint Te és az egyik válaszoló, hogy soha sem akarok gyereket. Utáltam a bőgő, nyafogó gyerekeket. Aztán 31 évesen terhes lettem. Nem örültem, de megtartottam. Persze végig az járt a fejemben, hogy mi a fenét kezdek majd vele, ha megszületik.

Nem bántam meg, pedig rossz, mint az ördög. Fantasztikus érzés, mikor reggel hozzám bújik, vagy megölel. Szeretek játszani vele, tanítani. Jó érzés nézni, ahogy alszik. Persze sok lemondással jár, de megéri.

"4-ik válaszoló szerintem hülyeséget mondasz! Talán anyukád megbánta, hogy megszült? Mert akkor érteném a keserűségedet!"

Már bocs, de te írsz hülyeséget, sőt még gondolkozni sem sikerült, mielőtt leírtad :)

1. Milyen keserűség? :) Örülök, hogy nem kell egy ekkora gondot a nyakamba venni, amit egy gyerek jelent!

2. Az anyukám speciel nem bánta meg, hogy szült, viszont ahogy járok-kelek, soha nem látok egy olyan anyukát sem, akiről az sugározna, hogy mennyire boldog. Dögivel látok viszont fáradt, lestrapált anyukákat, akik türelmetlenek, ordítanak a gyerekükkel, vagy csak simán az életuntság, a fáradtság, az undor látszik rajtuk. Ha akkora boldogság a gyerek, akkor miért nem látszik senkin ez a boldogság? :)

Költői kérdések...

A hozzászólásod második felének már több értelme volt. Igen, vannak olyan emberek, akikből egyszerűen hiányzik az anyai ösztön. Miről lehet őket megismerni? Hát arról, hogy egy percig se hezitálnak azon, hogy kell gyerek/ nem kell gyerek. A DNS-ünkben van kódolva, hogy nem kell, és ugyanolyan természetes, mint hogy levegőt veszünk, vagy éjszaka alszunk :)Nekem, amióta csak az eszemet tudom, természetes volt, hogy soha nem lesz gyerekem (csak később tudtam meg, hogy mások ezt nem bírják elfogadni).

A kérdezőt nem ilyennek látom, ezért is javasoltam neki, hogy jól gondolja meg. Akit mások véleménye ennyire tud befolyásolni, az jó eséllyel "megbánja" hogy nem szült, mert a társadalmi nyomás ezt fogja belesulykolni, és a végén el is hiszi, hogy lemaradt valamiről.

14.

Gondolom az utcán látsz anyukákat, akik épp futnak a gyerek után, hogy ki ne fusson a kocsi elé, hát akkor nem is fog boldogságtól sugározni. Sokat járunk Balatonra, elég gyerekes a strand,, én nem befásult anyukákat látok, de még a játszótéren se. Vannak igen, gondolom, akik nem tudtak aznap aludni stb., de ezen túllesznek. Én az ilyen emberekben csak azt nem értem, hogy ok, hogy te nem akarsz, de miért kell belemagyarázni, hogy minden anyuka boldogtalan és lestrapált? Ez nincs mindig Így. Én se mondom a gyerektelenekre, hogy megkeseredett vénlányok.

Van egy ilyen ismerősöm. 35 volt, amikor egyszerre a semmiből hirtelen anya akart lenni 2 abortusz után. Ennek 7 éve, még mindig sikertelenül próbálkoznak :-(( Pedig meggyőződésem, hogy nagyon jó anya lenne. Türelmes, nyitott a világra, a munkája miatt hozzá van szokva a a kevés alváshoz és már nem is akar bulizni meg "élni". Úgy tűnik, túl sokáig várt :-(

De anyukáméknak van egy házaspár ismerősük, 50-en túl. Sosem akartak gyereket és nagyon boldogok.

Szerintem csak akkor érdemes gyereket vállalni, ha már vágysz rá. Ha csak azért szülsz, mert esetleg később megbánnád, az nem a legjobb kezdet.

Ma már az orvostudomány nagyon fejlett, még akár 10 éved is lehet, de 3-5 biztosan.

"Azt még hozzátenném, hogy egy kisbabát nem lehet megbánni. Később sem. Ezt egy gyerektelen nő mondta nekem, amikor terhes lettem és aggodalmaskodtam pont emiatt. Milyen igaza volt!"

Hát nekem erről az jön le, hogy könnyű más "khm"-ával a csalánt verni. Pont egy olyan nő, aki nem is szült, honnan tudná megmondani, hogy meg lehet-e bánni vagy sem...ez nevetséges...

Amire még reagálni szeretnék, az a "nem voltál még szerelmes" kérdés. Sosem értettem azokat a nőket, akik ha összejönnek valakivel, egyből szülni akarnak. Statisztikai tény, hogy a gyerek születése tönkreteszi a kapcsolatokat. Nem is csoda. Szóval ha igazán szeretek valakit, akkor pláne eszembe se jut, hogy azonnal tönkre kéne vágni a kapcsolatot egy gyerekkel :) Egy gyerek sosem tart össze egy kapcsolatot, legalábbis számomra nem bizonyíték az, hogy 2 ember pusztán a gyerek miatt együtt marad, miközben semmit nem éreznek egymás iránt és fűvel-fával félrelépnek.

Mielőtt félreértenétek, senkit sem akarok lebeszélni a gyerekvállalásról, csak szörnyen idegesítőnek tartom, amikor az emberek jobban akarják tudni, hogy a másik embernek mi lenne a jó, úgy, hogy még csak nem is ismernek. Mindenki söprögessen a saját háza táján, és a saját életéről döntsön, ne a máséról! Ugyanis nem vagyunk egyformák, ami jó az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak.