Aki nem szereti a gyerekeket az gonosz ember?

"Én sem szeretem a gyerekeket, azaz teljesen hidegen hagy más kölke. Nekem nem aranyos egy kisbaba, nem fogok hasra esni, ha meglátok egy babát, mint sokan. A kiscica meg a kiskutya, na az aranyos. :D"

A számból vetted ki a szót. Nem tudom, hogy miért kell annyira odáig lenni tőlük, különösen egy idegen gyerekétől is akár. Buták (még akkor), büdösek, hangosak, haszontalanok, sokba kerülnek. A gyermekkor egy "szükséges rossz" fázis, amin a felnőtté válás előtt át kell esni, annyira nem nagy öröm. A sógornőmék kölykeit meg egyenesen meg bírnám fojtani... :-D

15. te vagy az első, akinél legalább megfogalmazódott a gondolat, hogy nem a gyerek az elsődleges hülye / idegesítő, stb, hanem a kedves szülők.

A gyerekek is csak emberek, csak kicsik. Úgy ahogy minden korosztályban, vannak szépek, aranyosak, kedvesek, szeretni valóak, és vannak csúnyák, idegesítők, ostobák, de mindez a szülők érdeme vagy szégyene.

Én alapvetően az embereket nem szeretem, hát ha még a legutálatosabb típusok szaporodnak is...

Nekem kín a játszótérre vinni a kicsimet, a többi felnőtt és gyerek miatt. Azért persze akadnak kivételek. De némelyik kölök nyitogatja a bicskát a zsebemben a viselkedésével. Bár ilyen esetben egy pillantás a szülő(k)re mindent megmagyaráz.

Ettől nem érzem magam gonosznak.