Az ember hogy edzhetné meg magát, hogy leperegjen minden, amit egy bántalmazó, gonosz család művel vele?

A családom folyton csak bunkózik velem, teher vagyok nekik, mert egyetemre járok. Sosem éreztem, hogy szerettek volna, de az utóbbi időben már tudom, hogy egyenesen ki nem állhatnak, holott én sosem ártottam nekik. Ha meg merem a szüleimet kérni, hogy ha már mennek az egyetem városába, vigyenek el, akkor is fél úton azt mondogatják, hogy mi a francért kell velük mennem, miért nem ülök fel a vonatra, mert én csak egy nyűg vagyok nekik és minden úton közlik, hogy nehogy azt képzeljem, hogy miattam mentek el a városba. Vagy pl ma el akartam mesélni anyámnak a külföldi lehetőségeimet, erre az első mondatnál közbevágott és elkezdett cseszegetni, hogy minek kell akkor mosnom nekem is, mikor ő mosott és hogy teregettem ki mindent (kb negyed óráig a teregetésen lovagolt), aztán kivonultam és mégcsak utánam sem szólt, hogy na mit akartam mondani, egyszerűen nem érdekli, mi van velem és hogy állok, sőt ha valamibe bele akarok kezdeni, inkább keresztbe tesz és folyton magyaráz, hogy úgysem fog nekem soha semmi összejönni. Vagy a másik példa, ma odamentem apámhoz, hogy segítsek-e kipakolni a kocsiból munka után, erre rámförmedt, hogy mit képzelek én, akkor benn ülne-e a gép előtt, ha lenne még a kocsiban valami, nagyon bunkón beszélt. Anyám meg fél órás előadást tartott a magas vízszámlánkról, miközben pont miattuk már csak másnaponta fürdöm és alig mosok ruhát is, csak amennyit az alapvető higiénia megkíván. Felsoroltam neki, hogy én hogy próbálok a vízzel spórolni, de folyamatosan csak közbeszólt és azt hajtogatta egyre hangosabban, hogy mennyi a vízszámla és oda sem figyelt rám. De két nap múlva megint meg fogom kapni, hogy biztos miattam magas...

De ezek még csak apró dolgok, ennél sokkal durvábbakat is szoktam kapni, nem egyszer fizikailag is bántalmaztak az utóbbi időben.

Mégis hogy erősíthetném meg magam lelkileg, hogy ne okozzanak minden nap fejfájást, hogy ne tudjanak állandóan fájdalmat okozni, hogy ne tudjanak lelkileg bántani állandóan? Hogy ne essen rosszul, akármit is mondanak, hogy leperegjen rólam minden? A húgommal is hasonlóan viselkednek, de róla lepereg... rólam viszont nem, hetente többször van, hogy órákig miattuk sírok, folyamatosan engem csesztetnek és abszolút nem is érdekli őket, hogy élek-e vagy halok, csak afféle bokszzsáknak vagyok jó. Költözni egyelőre még nem tudok, de 1-2 év és talán sikerül. Addig viszont ki kell bírnom valahogy, hogy ne kerüljek elmegyógyintézetbe. Ideiglenesen néha itallal vagy cigivel enyhítem az idegességet és a sértettséget, de tudom, hogy ez nem megoldás és nem szeretnék szenvedélybeteg lenni. Szerintetek mi lenne a megoldás erre az időre, míg itthon kell laknom velük? Hogy edződhetnék meg lelkileg? Valami könyv esetleg?