A szüleim megharagudtak rám amiért gyermekünknek nem szeretnénk megtanítani a magyar nyelvet az angol mellett, ugyanis kint élünk Londonban és sosem használná ezt. Mit tegyünk?

a sok szerencsétlen magyarmagyar aki alap angolul sem tudsz beszélni és inkább itthon rohad meg és szüli a gyerekeket halomra,hogy kapjon nyugdíjat.. kb a gyakorizók 90%-a itt sír..:)

balfszok. lehet ezt is törölni :D a moderátorok is azok.

igaz semmi sértőt vagy trágárt nem írtam,de a sok béna magára ismert meg a moderátor is és inkább duzzogva törölte.

előző a te véleményedre meg nem vagyok kíváncsi, gondolom egy sz aros gyárban dolgozol. jó is ott neked:)

és tudjátok miért büszkék a híres magyarok a nevükre?

mert kevés híres magyar van és van mire felvágni..nektek..mert ti is itt fogtok megrohadni :D

Kedves kérdező! Elolvastam az összes választ. Tudom, hogy már rég döntöttél (jól). De ha még olvasod ezeket, én azt szeretném hangsúlyozni – amire páran már utaltak – hogy mivel a te anyanyelved a magyar, a gyermeked meg pici, itt nincs szó "tanításról". Engem se "tanítottak" a szüleim a magyarra, mivel az az anyanyelvük – hanem megtanultam ugyanúgy, mint enni, járni stb. Szerintem itt ez a lényeg. Egyszerűen azzal, hogy beszélsz hozzá, ő magába fogja szívni ugyanúgy, mint az angolt. Te mindig a "tanítás" szót használod, és ebből úgy érzem, kicsit furán látod ezt a dolgot. Nagyon igaza volt annak a válaszolónak, aki azt írta, hogy "nem tudod nem megtanítani". Az gyakorlatban úgy működne, hogy kábé direkt rejtegetnéd előle a magyart, igyekszel nem megszólalni úgy, ami nagyobb energiabefektetést igényelne, mint a "megtanítása"! (De tudom, hogy szó sincs ilyesmi szándékról.. csak nem értem, hogy merült fel.)

Ez kicsit olyan, mint nem megtanítani orrot túrni. Azt is magától tanulja meg aztán legfeljebb leszoktathatod róla.. (Mindenkitől elnézést ezért a negatív párhuzamért. Nincs semmi bajom a magyarságommal, csak a nem-megtanítani-akarásra nem lehet pozitív példát felhozni.)

Fontosak persze a gyökerek, a kultúra meg az identítás, meg az esetleges későbbi álláslehetőségek, meg a nagyszülők érthető érzelmei is – de szerintem itt a fő probléma ez a kis logikai gikszer, amire az imént próbáltam rávilágítani.

A nyelv – bár szorosan kötődik a kultúrához – de nem azonos a mentalitással. Attól, hogy beszélni fog magyarul, még nem lesz pesszimista, és nem érez meg semmit a negatív mentalitásból vagy életszínvonalból. Persze tudom, hogy ez részedről nem egy racionális szempont volt, és már amúgy is megváltozott a véleményed.

Különben unkatesóm kinn él Kanadában a brit férjével és pici gyerekével. A kisfiú is két nyelvet fog magába szívni, ez evidens. Azt mondják, ez picit lassítja a beszéd tanulását. De ez semmiféle hátrányt nem jelent, ellenben két nyelvet fog anyanyelvi szinten tudni, ami irigylésre méltó. Később aztán a suliban nyugodtan megtanulhat még ötöt, ha úgy alakul.

Tudom, hogy döntöttél, csak új megközelítéseket próbáltam felvázolni.

"Nézzük meg a magyar származású hírességeket mind nagyon büszkék a származásúkra és a nevüket sem nevezik át angolosabbra."

Egyikük sem élt egy napot sem Magyarországon. Idealizálni mindent lehet, meg hallgatni a nagyi meséjét, hogy régen minden szép volt. Max. annyit tudnak az országról, ami a wikipedia-n fenn van, és az alapján tényleg de jó ez a hely.

Egyébként meg nemcsak a magyar nyelvet nem lehet más nyelven visszaadni, egyiket sem lehet.

Ha tisztán praktikus szempontból nézzük, angol anyanyelvvel a németet könnyebben megtanulja felnőttként is, mint a magyart, ezért érdemesebb a magyart gyerekkortól. A feleséged tud németül? Mert ha ő kettesben angolul beszél a gyerekkel, te magyarul, amikor meg az egész család együtt van, akkor németül, akkor könnyen megtanulja mind3at (lényeg, hogy szituációhoz tudja kötni, akkor nem keveri össze).

Nekem nem derült ki a kiírásból, hogy a nagyszülők tudnak-e angolul.