A férjem és anyukám között őrlödöm két tűz között, mit tegyek ebben a helyzetben?
Ezelőtt 13 éve szépen indult minden,fiatal párként a szüleim hozzánk engedték költözni a hatalmas családi házukba a páromat ,éltünk szépen,nem voltak viták.
Ezelőtt pár éve az egyik szintet a szüleim családi házán átalakíthattuk úgy ahogyan szerettük volna,szabad kezet kaptunk,akkoriban úgy terveztük,hogy itt éljük le majd az életünket.
Hitelt is vettünk fel az átalakításra ,jövő év elején jár majd le.
Az évek alatt két gyermekünk született.
A férjemnek pár hónapja megszünt a munkahelye,mely nagyon megviselte,rendületlenül keresett magának állást,de sehol semmi,még alkalmi munka sem volt .
Ekkortól a szüleim elkezdtek nagyon rossz szemmel nézni rá és a háta mögött folyton szidták nekem,hogy direkt nem akar dolgozni,hiába mentegettem,hogy hiszen nap,mint nap munkát keres.
Aztán kijelentették,hogy ha a legutóbb más által beigért külfölfi munkalehetőség sem jön ösze neki,akkor másnap innen nekünk a két gyerekkel le is út fel is út.Ebből lett egy csúnya veszekedés,én azt hajtogattam,hogy nem bírom tovább a két tűz között,anyukám pedig indulatosan beszélt a férjemmel a gyerekeink előtt,a férjem is kimondta amiket már jóideje hordoz sérelemként.
A férjemnek szerencsére sikerült a munkalehetőség,napokon belül utazik külföldre,itthon azonban nagyon fagyos a légkör,éppenhogy csak köszönnek anyukámmal és a férjem mielőbb el akar innen költözni,mert örökölt egy házat,ami ugyan felújításra szorul,de azonnal azt akarja,hogy menjek innen a jó körülmények közül a romos házba,mert külföldről ő ide nem akar hazajárni,mert ez így nem élet...azzal vádol,hogy nekem első a kényelem és azért nem akarok menni vele.Sosem szerette ,ha valaki beleszól a dolgaiba,nehezen viselte,hogy itt alkalmazkodni kellett.
Nagyon romos az örökölt ház,én belebetegszem,ha nekem innen oda kell mennem,ismeretlen helyre ,senkit sem ismerek arrafelé,így ráadásul a szüleim akikre egyedül számíthattam a gyerekekkel kapcsolatosan nagyon messze lennének tőlünk.
A férjem pedig havonta egyszer jön majd haza pár napra csupán,nagyon makacs ,akaratos ember sajnos,néha már rajtakaptam hazugságokon,nem bízom meg benne teljesen.
A szüleim rendkívűl rendes,jólelkű,csodálatraméltó emberek mindig számíthattam rájuk bármiben.
Szánalmas vagyok...
"menne minden nap az agymosás"
Az már hónapok óta megy sajnos,már éppen elég belőle.
A testvéremnek is elmeséltem a sztorit és meglepetésemre a férjemet védte,azt mondta,hogy anyukám primitíven viselkedett,nagyon megaláza a férjemet.
Mondta ezt annak ellenére,hogy imádja a szüleinket.
24 . vagyok
először is "menni akarnék"*, lesül a bőr a képemről, h másképp írtam
a válaszodból ítélve szerintem a férjed nagyon jó ember és valószínűleg iszonyúan fáj neki, h nem állsz ki mellette. h nem mond el valamit, csak azért teszi, mert óvni akar téged. én a helyedben leülnék vele ma este és elmondanám neki, h úgy döntöttem, elköltözöm vele abba a romos házba a gyerekekkel, egyúttal (nem egy időben) leülnék az anyukámmal is és elmondanám, h amikor a férjem sértegette és trógernek nevezte, nem csak őt bántotta, hanem engem (azaz téged) és a gyerekeiteket is, ezért kiállok mellette és támogatom abban, h elmenjünk a szülői háztól.
ezzel a férjedet megerősíted abban, h tényleg a társa vagy jóban, rosszban, egy éltre, anyukádat meg arra kényszeríted, h gondolkozzon el a viselkedésén, mert ti egy család vagytok, ha annyira szeret téged, hogyan képes bántani a férjedet, ráadásul a gyereke előtt...?! rendben, hogy az édesanyád, de akkor is a férjednek van igaza. adj neki igazat és állj mellé. nem lehet leélni úgy egy életet, h soha, semmiben nem foglalsz állást, csak a magad kényelmét nézed...
amúgy látszik, h tisztában vagy vele, h a szüleid nagyon is sárosak, ami a viselkedésüket és a hozzáállásukat illeti: "mi lett volna, ha a férjed nem kap munkát hirtelen? - világvége..."
Persze hogy a férjedet védte, hiszen a férjednek van igaza.
Édesanyád egy goromba tuskó.
Tanácsolnám hogy gyorsan állj a sarkadra, mert a párodnak már így is eleget kellett tűrnie édesanyádtól.
Tudod, előbb utóbb túlcsordul a pohár, és akkor a csodálatraméltó anyád elkönyvelhet egy nagy sikert.
Tudod azt hiszem a testvéred felnőttebb. Szereti a szüleidet , de látja a hibáikat is (a kettő nem zárja ki egymást).
Te is szeretheted őket, hiszen a szüleid. De a férjed mellett kell állnod (szerintem nagyon rendes ember, ha a családjáért kibírta ezt a 13 évet) és meg kell mondanod a szüleidnek, hogy eddig és ne tovább.
végigolvasva a válaszokat... de már a kérdés is megdöbbent... az egy dolog hogy milyenek a szüleid, egy szóval jellemezve: gyalázatosak
az meg már csak hab a tortán, hogy egy ilyen esetben te a gyakorin vársz választ, amikor teljesen egyértelmű hogy mi a helyes út... már legalább 15-en mondták el mit kéne tenni, én már most pakolnék és mennék a romos házba...
Annyira csodalatos emberek a szuleid, hogy az elso komoly problemaban mellettek alltak, hiszen most tortent eloszor, hogy a ferjed ilyen helyzetbe kerult, ami mar megviselte a ferjedet is, s nem hianyzott meg a szuleid megalazasa is, s foleg a felesege es gyermekei elott, es eppen azert bantja a hiusagat, mivel elotte mar bizonyitott, hogy mennyire becsuletes, es csaladszereto ember, hiszen alkalmazkodott is a szuleidhez pl.
Igen a parodnak igaza van, eddig turt, alkalmazkodott, de most rajtad a sor, hogy bebizonyisd, hogy mennyire szereted!
hát van egy idézet: "a férfi elhagyja anyját apját és ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek. ugy hogy ök már nem kettö hanem egy test, ezért amit isten egybeszerkeztett ember elne válassza"!!!
ez azt jelenti, hogy bár a szülök természet szerüleg támogathatják a gyermeiket, de nem szolhatnak bele a döntésbe. ha szeretitek egymást és a gyermekeiteket akkor megfogjátok találni a megoldást.mindazon által elkellene menned a férjeddel, hogy lássátok mennyire házasság a tiétek. ha vég képp nem menne ugy érzed,mert a férjed mint irod hazudozik, és a szüleid szeretnek még vissza költözhetsz a szüleidhez a gyermekekkel. a szeretet nem erről szol!!!!!
Szerintem is a férjednek van igaza.És még a te szüleid csodálatraméltó emberek?
Az sem baj,ha a közös gyermekeitek előtt porig alázza a "csodálatraméltó" anyukád?Én mivel szeretem a párom kiálltam volna mellette,hogy az én párommal így ne beszéljen!És én hagytam volna ott a szülői házat.Vagy elfogadják a páromat, neked a férjed,vagy nem látnak titeket sem!
Jól írták itt sokan, le kellene szakadnod a szüleidről.Jobb esetben 50-60 évet a férjeddel fogsz leélni,nem a szüleiddel.Neked már ők jelentik a családot.Persze én is szeretem a szüleimet,de nekem a kisfiam és a párom már a családom.És ez így van rendjén.Senki nem mondta,hogy ne szeresd a szüleidet, de már a sorrenden változtatni kellene!!!E.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!