A férjem és anyukám között őrlödöm két tűz között, mit tegyek ebben a helyzetben?

Ezelőtt 13 éve szépen indult minden,fiatal párként a szüleim hozzánk engedték költözni a hatalmas családi házukba a páromat ,éltünk szépen,nem voltak viták.

Ezelőtt pár éve az egyik szintet a szüleim családi házán átalakíthattuk úgy ahogyan szerettük volna,szabad kezet kaptunk,akkoriban úgy terveztük,hogy itt éljük le majd az életünket.

Hitelt is vettünk fel az átalakításra ,jövő év elején jár majd le.

Az évek alatt két gyermekünk született.

A férjemnek pár hónapja megszünt a munkahelye,mely nagyon megviselte,rendületlenül keresett magának állást,de sehol semmi,még alkalmi munka sem volt .

Ekkortól a szüleim elkezdtek nagyon rossz szemmel nézni rá és a háta mögött folyton szidták nekem,hogy direkt nem akar dolgozni,hiába mentegettem,hogy hiszen nap,mint nap munkát keres.

Aztán kijelentették,hogy ha a legutóbb más által beigért külfölfi munkalehetőség sem jön ösze neki,akkor másnap innen nekünk a két gyerekkel le is út fel is út.Ebből lett egy csúnya veszekedés,én azt hajtogattam,hogy nem bírom tovább a két tűz között,anyukám pedig indulatosan beszélt a férjemmel a gyerekeink előtt,a férjem is kimondta amiket már jóideje hordoz sérelemként.

A férjemnek szerencsére sikerült a munkalehetőség,napokon belül utazik külföldre,itthon azonban nagyon fagyos a légkör,éppenhogy csak köszönnek anyukámmal és a férjem mielőbb el akar innen költözni,mert örökölt egy házat,ami ugyan felújításra szorul,de azonnal azt akarja,hogy menjek innen a jó körülmények közül a romos házba,mert külföldről ő ide nem akar hazajárni,mert ez így nem élet...azzal vádol,hogy nekem első a kényelem és azért nem akarok menni vele.Sosem szerette ,ha valaki beleszól a dolgaiba,nehezen viselte,hogy itt alkalmazkodni kellett.

Nagyon romos az örökölt ház,én belebetegszem,ha nekem innen oda kell mennem,ismeretlen helyre ,senkit sem ismerek arrafelé,így ráadásul a szüleim akikre egyedül számíthattam a gyerekekkel kapcsolatosan nagyon messze lennének tőlünk.

A férjem pedig havonta egyszer jön majd haza pár napra csupán,nagyon makacs ,akaratos ember sajnos,néha már rajtakaptam hazugságokon,nem bízom meg benne teljesen.

A szüleim rendkívűl rendes,jólelkű,csodálatraméltó emberek mindig számíthattam rájuk bármiben.

Szánalmas vagyok...