Anyukám összeomlott. Mit tegyünk az alábbi helyzetben?
2010-ben a 28 éves öcsém meghalt. Anyu összeomlott,élni is alig akart. De talpra állt miattam,és apu miatt. Apu ment ki Amerikába,és ő hozta haza öcsi hamvait. Eltemettük.
Fél éve a drága nagynéném (anyu ikertestvére) autóbalesetben meghalt. Anyu újra összeomlott. Az orvosok már aggódtak érte, de megint apa és miattam talpra állt. De már nem mosolyog annyit, és szomorkás. 4 hónapja New york-i központi bíróságtól és a rendőrségtől jött egy csomó hivatalos irat amiben tájékoztatták a szüleimet,hogy X.Y egyént 2 hónap múlva kijelölt tárgyaláson öcsém gyilkosságával vádolják. Leírtak mindent részletesen.
(Apu nem tud angolul, és amikor kint átvette a hamvakat és egyéb tárgyakat a kinti ügyvéd ajánlotta,hogy írjon alá egy olyan nyomtatvány amiben kéri a részletes információt az üggyel kapcsolatban) Most meg is jött. Anyu újra összeroppant,mert az ügyvéd (akihez elmentek,hogy segítsen az iratok értelmezésében) elmondta,hogy miképpen halt meg az öcsém.
Viszont itt vagyok én. 2 hónappal ezelőtt az orvosom a mellemben rosszindulatú daganatot talált. Augusztusban vagyok kiírva egy mellműtétre. Az orvosom szerint majd akkor tud pontosabbat mondani,hogy mi lesz,hogyan lesz tovább. El kéne anyunak mondani,de nem merem. Párom azt mondta, hogy ha most elmondom anyunak,hogy daganatos vagyok akkor feladja, és akár bele is halhat a lelki fájdalomba. Szerinte ne mondjuk el. Várjuk meg a műtétet, és várjuk meg míg mi is biztosat tudunk. Szerinte hagyjuk anyut még pár hónapig abban a tudatban, hogy legalább a lányával nincs gond.
Viszont az unokatesóm( ő nővéreke) azt mondja, hogy igenis mondjuk el anyunak,mert tudnia kéne róla..
Most végképp nem tudom mi lenne a helyes. Teljesen ki vagyok borulva,mert engem is sokkol az öcsém esete,és emellett próbálom lazán kezelni a betegségemet is. Kezdek egyre jobban bizonytalan lenni, mert nem tudom mit tegyek. Nagyon szeretem anyut, nem akarok még én is fájdalmat okozni neki..
Mondjátok meg nekem.Mit tegyek? Elmondjam vagy inkább a páromra hallgassak??
köszönöm,hogy elolvastátok.
31/N
Hallgass a párodra, ne mondd el. Fiatal vagy biztos meggyógyulsz és minden rendben lesz! Nem kell tudnia róla hogy mi volt, a körülményeket látva...
Drukkolok nektek!
25/F
Szerintem hallgass párodra. nemcsak szörnyű,hír de még bizonytalanságot is okoz, ami aztán hab a tortán.
Őszinte részvétem,és jobbulást kívánok!!
Istenem, szegény:( Én sem mondanám el, tutira nem! Én is úgy gondolom, hogy meg fogsz gyógyulni, nem kell ezzel terhelned az anyukádat.
26 N
Én sem mondanám el!
:( annyira szomorú az egész.:/ Kitartást kívánok, és sikeres műtétet & jó egészséget!
Én sem mondanám el, még bizonytalan a dolog, felesleges neki is ezen rágódni. Majd ha biztosat tudtok elmondod. Szerintem csak még jobban összetörne, és ha nem is hal bele a fájdalomba de összeomlik, depressziós is lehet.
Ne félj,fiatal, erős szerevezet vagy, biztos meggyógyulsz.
TE JÓ ÉG!
Ezek után nem fogok nyafogni,hogy milyen rossz nekem..Nagyon sajnálom anyudat és tieteket is, hiszen ezt átélni borzalmas lehet. Bár én az őszinteség híve vagyok,és hiszem, hogy a családod mindig előre kell értesíteni a rossz hírről, mert legalább fel tudnak készülni, vagy tudnának támogatni. De most az egyszer beállok a többiek mögé,és azt mondom, ne mond el anyukádnak. Egy anya ilyenkor teljesen kiborul,a te anyukád már nem tudná feldolgozni a te rossz híredet. Ennek a titkolózásnak az a hátránya, hogy egyedül kell megbirkóznod a betegségeddel. Nem lesznek a szüleid melletted. De a párod ott lesz.
Jobbulást kívánok én is, és kívánom, hogy több tragédia ne érjen titeket..
Hallgass a párodra ésne mondd el.
Segíteni anyukád nekednem tud (oké,támogathatna, de arra most úgysem képes), ártani viszont ártassz vele.
Hallgass a párodra és nemondd el.
(az unokatesód meg fenyegesd meg, hogyha elárulja akkor szétcsapod)
Le a kalappal, hogy anyukádra gondolsz még ilyenkor is, mikor beteg vagy. Amiket keresztül mentetek...te jó ég :( Részvétem.
Én sem mondanám el, emellett keresnék egy jó pszichológust anyukádnak, aki talán tudna rajta segíteni.
Én hallgatnék az unokatesódra. Minél tovább titkolod, annál nagyobb lesz a szakadék anyukád és közted. Ha pedig (és ez remélem nem lesz) rossz lesz az eredményed, akkor mégúgysem mered majd neki elmondani.
Nem kell neki elmondani, h rosszindulatú, csak annyit, h megbizonyosodás képpen lesz egy kis műtéted. Ha anyukádnak van pszichiátere, akkor őt sem árt bevonni és segítséget kérni tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!