Anyukám összeomlott. Mit tegyünk az alábbi helyzetben?
2010-ben a 28 éves öcsém meghalt. Anyu összeomlott,élni is alig akart. De talpra állt miattam,és apu miatt. Apu ment ki Amerikába,és ő hozta haza öcsi hamvait. Eltemettük.
Fél éve a drága nagynéném (anyu ikertestvére) autóbalesetben meghalt. Anyu újra összeomlott. Az orvosok már aggódtak érte, de megint apa és miattam talpra állt. De már nem mosolyog annyit, és szomorkás. 4 hónapja New york-i központi bíróságtól és a rendőrségtől jött egy csomó hivatalos irat amiben tájékoztatták a szüleimet,hogy X.Y egyént 2 hónap múlva kijelölt tárgyaláson öcsém gyilkosságával vádolják. Leírtak mindent részletesen.
(Apu nem tud angolul, és amikor kint átvette a hamvakat és egyéb tárgyakat a kinti ügyvéd ajánlotta,hogy írjon alá egy olyan nyomtatvány amiben kéri a részletes információt az üggyel kapcsolatban) Most meg is jött. Anyu újra összeroppant,mert az ügyvéd (akihez elmentek,hogy segítsen az iratok értelmezésében) elmondta,hogy miképpen halt meg az öcsém.
Viszont itt vagyok én. 2 hónappal ezelőtt az orvosom a mellemben rosszindulatú daganatot talált. Augusztusban vagyok kiírva egy mellműtétre. Az orvosom szerint majd akkor tud pontosabbat mondani,hogy mi lesz,hogyan lesz tovább. El kéne anyunak mondani,de nem merem. Párom azt mondta, hogy ha most elmondom anyunak,hogy daganatos vagyok akkor feladja, és akár bele is halhat a lelki fájdalomba. Szerinte ne mondjuk el. Várjuk meg a műtétet, és várjuk meg míg mi is biztosat tudunk. Szerinte hagyjuk anyut még pár hónapig abban a tudatban, hogy legalább a lányával nincs gond.
Viszont az unokatesóm( ő nővéreke) azt mondja, hogy igenis mondjuk el anyunak,mert tudnia kéne róla..
Most végképp nem tudom mi lenne a helyes. Teljesen ki vagyok borulva,mert engem is sokkol az öcsém esete,és emellett próbálom lazán kezelni a betegségemet is. Kezdek egyre jobban bizonytalan lenni, mert nem tudom mit tegyek. Nagyon szeretem anyut, nem akarok még én is fájdalmat okozni neki..
Mondjátok meg nekem.Mit tegyek? Elmondjam vagy inkább a páromra hallgassak??
köszönöm,hogy elolvastátok.
31/N
Hallgatni arany. Te is hallgass inkább. Muterodnak elég volt ennyi is egy életre.
A nővérét elveszteni egy dolog, hát élünk meghalunk ez sajnos így van, de a saját fiát temetni már azért súlyos dolog.
Én nem titkolnám el. Szerintem attól jobban kiborulna, hogy a nem lehet a lánya mellett, mikor annak szüksége van rá. Tapasztalatból írom. Apukám és bátyám egy balesetben haltak meg (egy részeg állat ment beléjük). Anyu kiborult, én 19 évesen a suli mellett próbáltam segíteni neki+ vezetni a háztartást+ nevelni a 12 éves húgom. Nálam egy cisztát találtak. Megműtöttek, nem volt gond. Anyu úgy tudta, hogy csoporttársaimmal kirándulok. Persze mikor hazamentem, elmondtam. Ő pedig zokogva esett össze, hogy már erre sem jó. Hogy a beteg gyerekének a kezét sem foghatja meg, hogy nem számít rá senki. Nagyon rossz volt.
Sok erőt nektek, szorítok értetek!
Nehéz kérdés, a szívem azt mondja, hogy nem kéne elmondani neki, de az eszem meg azt, hogy el kéne, mert ha ne adj Isten, rosszul sül el, akkor is összeomlik és még be is képzelhet magának sok mindent, hogy miért nem osztottad meg vele. :(
Kitartást kívánok és gyógyulást, anyudnak is sok erőt, bármi is lesz a döntés!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!