A férjem és anyukám között őrlödöm két tűz között, mit tegyek ebben a helyzetben?
Ezelőtt 13 éve szépen indult minden,fiatal párként a szüleim hozzánk engedték költözni a hatalmas családi házukba a páromat ,éltünk szépen,nem voltak viták.
Ezelőtt pár éve az egyik szintet a szüleim családi házán átalakíthattuk úgy ahogyan szerettük volna,szabad kezet kaptunk,akkoriban úgy terveztük,hogy itt éljük le majd az életünket.
Hitelt is vettünk fel az átalakításra ,jövő év elején jár majd le.
Az évek alatt két gyermekünk született.
A férjemnek pár hónapja megszünt a munkahelye,mely nagyon megviselte,rendületlenül keresett magának állást,de sehol semmi,még alkalmi munka sem volt .
Ekkortól a szüleim elkezdtek nagyon rossz szemmel nézni rá és a háta mögött folyton szidták nekem,hogy direkt nem akar dolgozni,hiába mentegettem,hogy hiszen nap,mint nap munkát keres.
Aztán kijelentették,hogy ha a legutóbb más által beigért külfölfi munkalehetőség sem jön ösze neki,akkor másnap innen nekünk a két gyerekkel le is út fel is út.Ebből lett egy csúnya veszekedés,én azt hajtogattam,hogy nem bírom tovább a két tűz között,anyukám pedig indulatosan beszélt a férjemmel a gyerekeink előtt,a férjem is kimondta amiket már jóideje hordoz sérelemként.
A férjemnek szerencsére sikerült a munkalehetőség,napokon belül utazik külföldre,itthon azonban nagyon fagyos a légkör,éppenhogy csak köszönnek anyukámmal és a férjem mielőbb el akar innen költözni,mert örökölt egy házat,ami ugyan felújításra szorul,de azonnal azt akarja,hogy menjek innen a jó körülmények közül a romos házba,mert külföldről ő ide nem akar hazajárni,mert ez így nem élet...azzal vádol,hogy nekem első a kényelem és azért nem akarok menni vele.Sosem szerette ,ha valaki beleszól a dolgaiba,nehezen viselte,hogy itt alkalmazkodni kellett.
Nagyon romos az örökölt ház,én belebetegszem,ha nekem innen oda kell mennem,ismeretlen helyre ,senkit sem ismerek arrafelé,így ráadásul a szüleim akikre egyedül számíthattam a gyerekekkel kapcsolatosan nagyon messze lennének tőlünk.
A férjem pedig havonta egyszer jön majd haza pár napra csupán,nagyon makacs ,akaratos ember sajnos,néha már rajtakaptam hazugságokon,nem bízom meg benne teljesen.
A szüleim rendkívűl rendes,jólelkű,csodálatraméltó emberek mindig számíthattam rájuk bármiben.
Szánalmas vagyok...
Ne haragudj, de én is a férjednek adok igazat. Nem évekig, mindössze néhány hónapig nem volt munkája önhibáján kívül ráadásul. És a szüleid végre találtak valami fogást, amibe bele lehet kötni, és ocsmány módon megzsaroltak benneteket. Hááát, én ezt azért messze nem nevezném csodásnak, meg jólelkűnek. Tudod volt már, hogy mi is megszorultunk, és a szüleink segítettek, ahol tudtak, pedig nem is egy házban laktunk, tehát ha nálunk kikapcsolják a gázt, abból nekik nem lett volna hátrányuk. Mégis segítettek (a párom szülei és az én szüleim is), és soha, de soha nem zsaroltak, fenyegettek meg vele minket. Soha. Én mélységesen csalódnék is bennük egy ilyen esetben.
A másik dolog, ami így felötlött bennem, hogy te bizony igazat adsz a szüleidnek, neked ők a fontosabbak, és nem a férjed. Szerinted neki olyan k.va jó külföldre menni, és havonta, kéthavonta, esetleg még ritkábban látni a gyerekeit? Az nem fontos, ugye? Csak hogy a szüleid ki ne rakjanak téged a családi fészekből. Mert mi lenne veled nélkülük, igaz? Ha 13 év házasság, meg 2 gyerek után itt tartasz, akkor én csak a férjedet sajnálom...
OMG, utolsó, szted a házat nem a kérdező örökli majd???
ne menj sehova. a szüleidnek kéne most az egyszer megkövetni a férjedet. már ha fontos neki, hogy a lányuk ne egy romban, hanem normális helyen éljen, és gyakran láthassák az unokákat.
"ne menj sehova. a szüleidnek kéne most az egyszer megkövetni a férjedet. már ha fontos neki, hogy a lányuk ne egy romban, hanem normális helyen éljen, és gyakran láthassák az unokákat."
Anyukám azt várja,hogy a férjem kérjen bocsánatot ,mert azt merészelte mondani arra,hogy most azonnal menjünk innen a gyerekekkel együtt,hogy "Maga tehet mindenről,mert napok óta lovalja a lányát ellenem.Ha el kell mennünk,akkor ki kell fizetnie nekünk amit a házra költöttünk"
Iszonyatosan megalázta a férjemet anyukám a gyerekek előtt "trógernek" nevezte :,-( amikor a kisfiúnk egyszerűen rajong az apukájáért,kétségbeesve kiabált a gyerek a mamával mikor ez történt ,hogy hagyja abba,hagyja az apukáját.
A szüleid viselkedése minősíthetetlen! Gyerek előtt szidni az apát nagyon durva.
Ha olyan csodálatosak lennének,akkor azt a részét a háznak,amit felújítottatok,rögtön a férjed és a te nevedre telekkönyvezték volna. A férjed fizetése is belement,de neki semmi joga nincs a házhoz. Még válás esetén sem követelhetne semmit.
Neked már a gyereked és a férjed a családod,nem a szüleid.
Fizessék ki a szüleid,amit a házukra költöttek,abból feltudjátok újítani az örökölt,saját házatokat.
Igaz,ehhez az kell,hogy képes légy elszakadni a szüleidtől és a kényelmes életedtől.
Köszönöm,hogy ilyen kíméletlenül leírtad...sajnos igaz.
Olyan dolgokra értettem,hogy nem mondott igazat,hogy ne aggódjak valami probléma miatt és eltitkolta inkább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!