Hogyan dolgozzam fel, ha kiderülne hogy a fiam homoszexuális?

Szerintem azért semmiképpen sem árt elvinni a fiút egy jó lelkigondozóhoz...(lehet,hogy valamilyen lelki sérülés áll a háttérben,amit fel kéne dolgoznia-én sok ilyen esetről hallottam,és ismerek is ilyen embert).

Ez nem az ő választása, ez nem választás, így születik az ember! És ha igazán jó szülő vagy, akkor úgy fogadod el ahogy van, és úgy szerete őt, ahogyan megérdemli :)

Hat leirom a velemenyem hatha segit valamit. 20 eves vagyok es meleg, fiu. Eloszor is azt szeretnem mondani, hogy a legfontosabb dolog amit tehetsz az az, hogy az aggodas es jajj mi lesz helyett a fiad melle ållsz es keresztulviszed a nehez idokon, es az beszelgetesen az apjaval is. Ez a legfontosabb mert barmilyen rosszul is erzed magad emiatt, szerintem a fiad korulbelul 1000 szer rosszabbul van. Az en sztorim: regota gyanitottam hogy mas vagyok mint a tobbi korombeli, de 16 voltam amikor kiderult rolam hogy meleg vagyok. Roppant egyszeru volt a dolog ugyanis beleszerettem a legjobb baratomba. Borzaszto idoszak volt ez es majdnem egy teljes evig jartam a psziåtråra. Keptelen voltam elfogadni magam, es a csaladi helyzetem se tette lehetove azt, hogy felvallaljam magam es boldog legyek. Az illetovel szerettuk egymast de a dogmak meg a hasonlo szarok mindig kozenk alltak. A szuleimnek a mai napig keptelen vagyok elmondani az egesz dolgot, ugyanis allandoan buzuznak es kollektivan gyulolik ezt az egesz dolgot, pedig azt se tudjak hogy mia az. Na mindegy. MIvel rajottem hogy akit szeretek sosem lehet az enyem, es a csaladom elott se lehetek oszinte, igy fogtam magam es kulfoldre koltoztem, egyszal boronddel, otthagytam az egyetemet es mindent.Ennek mar majdnem egy eve. Teljesen egyedul vagyok, es ez az egesz amiatt van hogy egyszeruen szerelmes lettem. Pedig ha valaki elmenne mellettem az utcan sohasem venne eszre rolam hogy meleg vagyok. A srac akit otthagytam Magyarorszagon otthagyta a sulit es a szuleinel vegetål, es szinten nagyon boldog. Hat ennyi! Gondolom felfogtad a jelentoseget, hogy mennyi segitsegre van szuksege a fiadnak. Hat remelem segitett. Gondoltam irok, mert ezt az eletet egy nyomorult patkanynak se kivanom mint amit elek. Bar meg azom sincs aki legalåbb lehugyozna. Az egyetlen dolog ami megmaradt otthonrol az a menekules az emlekek elol es ezt koszonom a sok ostoba embernek, akik a tudtukon kivul tesznek tonkre eleteket.

Bocsi ha kicsit onsajnaltatos lett ez az egesz, de ki akartam hangsulyozni hogy ezen a dolgon eletek es kapcsolatok mulnak. A legfontosabb: ne te akard feldolgozni mert te es a ferjed raertek. A fiatoknak segitsetek elfogadni magåt, mert neki a legszebb evei mehetnek ra erre. Ennyit akartam. Udv

Csak szeresd ugyan úgy, ahogy eddig. Igazából semmi lényeges nem változott. A fiad még mindig.