Hogyan dolgozzam fel ezt a szörnyűséget?
Ma reggel teljesen váratlanul meghalt egy olyan ember, akit igazán nagyon szerettem. Régi szerelmem volt, de a szakítás után is nagyon szerettem még sokáig, sőt még most is. Viszont az elmúlt egy évben rengeteget veszekedtünk, sokszor félreértettük egymást nagyon bután, és legutóbb elég nagy dolgon ugrottunk egymásnak. Annyira hogy nem is kerestük egymást, én bennem többször volt, hogy kibéküljek vele hogy felkeressem, de nem voltam hozzá sosem elég bátor és mindig halogattam, pedig mindennap eszembe jutott milyen jó lenne felkeresni és viszontlátni, tényleg elég csúnya dolgon kaptunk össze, joggal bántott, úgy terveztem magamban jobb ha időt adok neki, és egy hónap múlva a születésnapján akartam felkeresni. Erre ma reggel jött a hír, meghalt rákban, valami nagyon alattomosban, ő sem tudott róla, teljesen kezeletlen volt.
Rettenetesen fáj, hogy nem mertem felkeresni, hogy nem tudtam úgy elegengedni, hogy tudattam volna vele mennyire szerettem és mennyire sokat jelent. Úgy érzem lebénultam, nem is találok szavakat, már be sem engedtek hozzá senkit, csak a legközelebbi hozzátartozóját, telefonálni sem lehetett neki. Életvidám, élénk, örök szenvedélyes ember volt. Még sosem vesztettem el senkit, reggel 8 óra óta folyamatosan sírok, valaki segítsen!
válasza: válasza: válasza:
válasza:ezt feldolgozni nem is lehet, elfogadni kell és belenyugodni, hogy ő már nincs veled és nem is lesz sosem.
a fájdalmad add ki magadból akár egy orvosnak akár egy hozzád közel álló embernek.
őszinte részvétem . :(
válasza: válasza: válasza:Sírd ki magamd, aztán egyszer majd jobb lesz.
Pszichológushoz azért mégsem rohangálhatunk mindennel, ha sokáig nem sikerül feldolgozni, akkor gondold meg esetleg, de hát most kaptad a hírt, ilyenkor még egy alig ismert személy halála is sokkoló tud lenni.
Sajnos nehezen tudjuk elfogadni a halált, pedig az élet velejárója. Az összeveszésen meg ne aggódj, ilyen is van. Ha van valami az élet után, akkor biztos tudja a dolgot, ha nincs, akkor meg őt már úgyse érdekli. Majd szép lassan túlteszed magad a dolgon. Emlékezz meg róla, menj el a temetésére, és próbáld lezárni magadban a dolgot.
válasza: válasza:Öszintén sajnálak.Tudom min mész keresztül.Sajnos én apukámat vesztettem el nagyon hirtelen.Igaz eltávolodtunk egymástól miután a szüleim elváltak(13éves voltam akkor).15éves koromtól nem is láttam.de érdekes mindig az életem része maradt.Mindig felhivott telefonon.Hétvégente ha bajba voltam.Mikor a kisfiam született.Aztán sajnos agyvérzést kapott.2 hetente mentünk hozzá a korházba nagyon messze volt 250km -re.Engem is marcangolt a büntudat hogy nem mentem hozzá,mikor hivott ,hogy nem vitem el neki a fiamat megmutatni.
De túltettem magam már 3 éve hogy elment örökre.Sajnos nőnapon:( Nagyon sokáig vártam hétvégente hogy felhivjon,ösztönösen,megszokásból.Nem rég született meg a kislányom olyan rossz volt hogy nem hivott fel,hogy nem tudtam neki elmesélni hogy meg lett a gyönyörü kisunokája:(
Remélem neked is be fog gyogyulni a szivedbe az a nagy lyuk.Adj időt magadnak. 26/N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!