Hogy dolgozzam fel, hogy 19 évesen itthon folyamatos lelki terrornak és verésnek vagyok kitéve?
Anyagiak miatt kellett itthon maradnom, nincs pénzem elköltözni, mivel egyetemre járok. 1 éve keresek munkát, de sehova sem kellek, mivel túl sok az órám és kevés a szabadidőm, így állandóra nem vesznek fel, néha csak alkalmi munkákat kapok. 50km-re lakom a várostól, így járok be minden nap.
Na már most, akár anyámnak (neki gyakrabban), akár apámnak van épp rossz kedve, egyből nekemrontanak, hiába nem tettem semmit. Mindenért egyből rajtam csattan az ostor, mert én max visszaszólok, védem magam, de aztán egyre többször kitör rajtam a sírás, mert már nem bírom idegekkel és én meg ezt másokon vezetem le, türelmetlen, agresszív, ideges vagyok egyre gyakrabban, pedig alapjában nyugodt természetű voltam mindig is. Bármi van, ha anyámnak pl a kisujját kell is mozdítania értem, mondjuk a városban van és 2km-re odább el kell vinni kocsival, máris szemrehányja, kiabál érte, ha pedig meg merem védeni maga, gyakran meg is pofoz. Így történt ma is. Azért akadt ki RÁM, mert holnap megyek dolgozni és azt hittem, hogy a ruhám a szekrényemben van tisztán (2 napja még ott volt), erre a testvérem elvitte és felvette. Én ezért kimostam és lehet nem fog megszáradni.Ezért kész fejleüvöltés járt. Aztán jött az, hogy az egyetemi szociális támogatáshoz papírok kellettek, és mivel én 1 hét múlva felsőfokú nyelvvizsgára megyek, az idő pedig szorít, anyám meg az önkormányzatnál dolgozik, megkértem, hozza el nekem az onnan kellő papírokat. Erre ma bejelentette, hogy ő nem fog nekem 19 éves létemre futkozni semmiért sem, másnak sem futkozik az anyja semmiért, intézzek mindent magam. Aztán mikor normálisan visszavágtam, elmagyaráztam a dolgot, elkezdett ócsárolni engem, hogy takarodjak el a házából, mire én is kikeltem magamból, erre nekemrontott és megpofozott. Hogy lehet az ilyen minden héten eltűrni, elviselni, hogy ne legyen belőlem lelkileg beteg, megtört felnőtt? A húgom már az alkoholba és bizonyos legális szerekbe menekült a szüleim elől. Én hogy viseljem el ezt minden ilyen nélkül, hogy tegyem túl magam rajta? sajnos anyagilag rájuk vagyok szorulva.
"Jelentkezz át távolabbi egyetemre (Győr, Debrecen, Szeged, stb.), oda tuti felvesznek koliba. Az ilyen állatokat minél előbb, minél messzebbre ott kell hagyni!"
Jövőre külföldöt tervezem, természetesen anyám vissza akar tartani, el akarja venni az utolsó csepp önbizalmam is a dologtól. Olyanokat mond, hogy úgysem fog sikerülni, mert béna vok stb.stb. Egyszer meg azt is mondta, hogy semmilyen támogatásra ne számítsak. Persze, hisz ma is a fejemhez vágta, hogy a 19 éves lányára még gondja van, hogy micsoda nyűg vagyok neki. Azon kívül, hogy főz rám (vagyis az egész családra, én csak eszem belőle), meg néha 1-1 ruhámat kimossa (nagy részét én mosom magamnak), mi gondja is van rám? Hmm... reálisan belegondolva semmi. Csak ő képzeleg be magának dolgokat, mindenbe beleszól, azt hiszi irányítani kell még engem, holott magam is tökéletesen boldogulok mindennel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!