Hogy dolgozzam fel, hogy 19 évesen itthon folyamatos lelki terrornak és verésnek vagyok kitéve?

Köszönöm a segítséget! :)

"Gondolom, a szüleid nem jártak egyetemre, talán felesleges hülyeségnek érzik, és bosszantja őket, hogy ezzel "lopod a napot", ahelyett, hogy valami kézzel fogható munkát csinálnál."

Nem, anyámnak szakközepes végzettsége van, de az érettségit is már csak munka mellett tette le. Apámnak meg traktoros iskola. Így persze, ha megemlítem, hogy nem érek rá, mert tanulnom kell, vagy ha azt mondom, fáradt vagyok a sok tanulástól, a vizsgáktól kivagyok, egyből gúnyolódnak rajtam, kinevetnek és mégjobban szívatnak, nehogy időm legyen valamire is. Anyám matekérettségi napján (pedig matek volt a kötelező felvételitárgyam és ezt tudta), hajnalban berontott hozzám és nekiállt velem üvöltözni, érettségi előtt 2-3 órával kb., ott hajtotta nekem a magáét, hogy megint miért vagyok én a legrosszabb gyerek a világon. Aztán mikor kértem, hogy fejezze be, csak mégjobban folytatta, míg sírva nem fakadtam. Így mentem érettségizni. Mondhatom, az egyetemi vizsgáknál sem tapintatosabbak. Volt, hogy apám is elmondott minden sz*rnak a vizsga előtti este, órákig hordott rám mindent,, miközben még volt vagy 50-60-70 oldal hátra a tanulásból (kishíján majdnem meg is buktam). Aztán ha meg merem említeni, hogy van jobb dolgom is, mint az ő siralmaikat meg ócsárolásukat hallgatni, akkor meg nekiállnak gúnyolódni, mint írtam. Szóval abszolút nem fogják fel, mi az, amit én csinálok. Szerintük ez engem sosem fáraszt le és sosincs okom panaszra. De ugyanez volt nyáron a diákmunkánál. 12 órákat dolgoztam, és még azután is elvárták, hogy este későn fát rakjak az udvarban hátul. Ha mondtam, hogy sajnálom, de már nem bírom, le lettem üvöltve és megint ki akartak paterolni, hogy "akkor melegedni se járj haza"...

"Vegyen fel diákhitelt,persze adósodjon el,költözzön el,igen a híd alá pénz nélkül,keressen munkát, hol,mindenkit kirúgnak.Mondjuk sok egyetmista k*rválkodik,táncikál,szobára jár,de azok olyanok is,és sajnos diplomát kapnak."

Épp ez az!!!

Kedves utolsónak pedig: köszönöm a tanácsokat, épp azért készülök külföldre, ott sikerülhet egy biztosabb jövőt megalapozni. :) Addig kell valahogy kibírnom a pusztításukat, erre kellenének még jó tippek, lelkileg hogy lehet ezeket leküldeni, hogy lehet kiállni ellenük úgy, hogy ne sírjam el magam nyilvánosan vagy a háttérben akár, de minden egyes alkalommal. Hogy bírjam erős lélekkel ki az egészet.

Próbálkoztam külföldi diékmunkákkal, azonban csak nyár közepén kezdtem újra a németet, így nyár elején még sehova sem volt elég az amúgy akkor még gyenge középfokú nyelvtudásom. 2 munka lett volna, mindkettőre perfekt németest kerestek.

"Azt hiszem, minél felnőttebben viselkedsz, annál jobban fognak tisztelni, főleg mert szerintük 18 évesen felnőttnek kell lenni."

Mivel szerintem az ilyen ember, mint anyám, lelkileg nem felnőtt (ha az lenne, felmérné a helyzetet... és képzeljétek, ma egész nap szóba sem állt velem emiatt, még ő van megsértődve!!!), ha felnőtt lenne, tudna viselkedni és nem a semmiért rontana nekem állandóan meg nem a semmiért csesztetne minden nap. Értelmes, felnőtt ember ilyeneket nem tesz, értelmes ember a normális gyerekével normálisan bánik, nem pedig úgy ahogy más a kutyájával sem. Nem is értem, mert az időskori nagyszüleimet látva ők mindig szépen beszéltek a gyerekekkel, szóval nem tudom, honnan tanulták ezt. És mivel anyám nem felnőtt lelkileg és agyilag valójában (ja még azt is ránkkente, hogy leereszkedett a méhkivétel után a hólyagja, és mi vagyunk szerinte a hibásak, mert minket megszült! ennyiért nem képes vállalni a felelősséget! a méhét egy jóindulatú daganat miatt vették ki, mrt évtizedekig spirált használt, és ez okozta... anyám meg sosem járt hüvelytornára. és mi vagyunk a hibások...). Szóval sosem fognak felnőttként kezelni. A mai napig, ha próbálok valamiben segíteni pl tesóm nevelése kapcsán vagy apám munkájában, a vezetésben, bunkón félreállítanak, mondván, mit akarok én, "taknyos kölyök". Másodéves egyetemistaként, többszáz könyvvel, némi pszichológia és elsősorban közgáz tudással a hátam mögött. Felsőfokú németre megyek, de anyám nem visz ki magával Ausztriába a neki kellő papírokat elintézni, hogy segítsek, mert 12 évesen egyszer nem tudtam az egyik osztrák mekiben tölcséres fagyit kérni és akkor elkönyvelte, hogy én nem tudok németül. Komolyan, így viselkednek, ezt bárki bizonyítja nekem. Ők maguk sem igazi felnőttek, akkor engem hogy is tekinthetnének annak? Ahhoz tudniuk kellene, milyen egy felnőtt igazából... de ők nem tudják.