Hogy dolgozzam fel, hogy 19 évesen itthon folyamatos lelki terrornak és verésnek vagyok kitéve?
Anyagiak miatt kellett itthon maradnom, nincs pénzem elköltözni, mivel egyetemre járok. 1 éve keresek munkát, de sehova sem kellek, mivel túl sok az órám és kevés a szabadidőm, így állandóra nem vesznek fel, néha csak alkalmi munkákat kapok. 50km-re lakom a várostól, így járok be minden nap.
Na már most, akár anyámnak (neki gyakrabban), akár apámnak van épp rossz kedve, egyből nekemrontanak, hiába nem tettem semmit. Mindenért egyből rajtam csattan az ostor, mert én max visszaszólok, védem magam, de aztán egyre többször kitör rajtam a sírás, mert már nem bírom idegekkel és én meg ezt másokon vezetem le, türelmetlen, agresszív, ideges vagyok egyre gyakrabban, pedig alapjában nyugodt természetű voltam mindig is. Bármi van, ha anyámnak pl a kisujját kell is mozdítania értem, mondjuk a városban van és 2km-re odább el kell vinni kocsival, máris szemrehányja, kiabál érte, ha pedig meg merem védeni maga, gyakran meg is pofoz. Így történt ma is. Azért akadt ki RÁM, mert holnap megyek dolgozni és azt hittem, hogy a ruhám a szekrényemben van tisztán (2 napja még ott volt), erre a testvérem elvitte és felvette. Én ezért kimostam és lehet nem fog megszáradni.Ezért kész fejleüvöltés járt. Aztán jött az, hogy az egyetemi szociális támogatáshoz papírok kellettek, és mivel én 1 hét múlva felsőfokú nyelvvizsgára megyek, az idő pedig szorít, anyám meg az önkormányzatnál dolgozik, megkértem, hozza el nekem az onnan kellő papírokat. Erre ma bejelentette, hogy ő nem fog nekem 19 éves létemre futkozni semmiért sem, másnak sem futkozik az anyja semmiért, intézzek mindent magam. Aztán mikor normálisan visszavágtam, elmagyaráztam a dolgot, elkezdett ócsárolni engem, hogy takarodjak el a házából, mire én is kikeltem magamból, erre nekemrontott és megpofozott. Hogy lehet az ilyen minden héten eltűrni, elviselni, hogy ne legyen belőlem lelkileg beteg, megtört felnőtt? A húgom már az alkoholba és bizonyos legális szerekbe menekült a szüleim elől. Én hogy viseljem el ezt minden ilyen nélkül, hogy tegyem túl magam rajta? sajnos anyagilag rájuk vagyok szorulva.
A megoldást sajnos nem tudom, de annyira emlékeztet az én helyzetemre ez...:(
Én levelezősre járok és mellette dolgozok, de így se tudok elköltözni itthonról... De legalább az időm legnagyobb részében nem itthon vagyok.
Kedves válaszolók.Akármilyen hihetetlen Sajna 50 km kollégiumnál nem távolság . Nekem is hihetetlen de sok ismerősömet így nem vették fel.
Nincs pasid akihez mehetnél?
Na igen, napközben én sem szoktam hazasietni. :D De ha kell, akkor hétvégén kapnak el, mikor itthon töltöm az időm, akkor olyankor töltik ki a mérgüket rajtam. Tesznek rám nagy ívben, hogy ezzel több órát és rengeteg energiát vesznek el tőlem, a tanulástól és minden mástól. Még a barátom előtt is simán lehordanak bárminek, ő is le van döbbenve, hogy viselkedhetnek így velem minden ellenére, főleg anyám., mikor annyi mindenben segítek, holott jobb dolgom is lenne. De persze az kötelességem szerintük és még szemét is vagyok, ha más dolgom van.
Na igen, a másik, hogy a levelező és a messzi város sem biztosíték. A húgom pedig tényleg nagyon elzüllött. Önző, megtört, agresszív ember lett belőle és ez már az ő korában nem nagyon fog változni, legalábbis nem számottevően. Borzasztó emberré nevelték, aki a bódító szerekbe menekül, se tanulás, se jövőkép, semmi. De megértem, 16 évesen, amit velem is tettek, legszívesebben én is az italban kerestem volna menedéket. Csak én nem találtam meg ehhez a kellő sötét társaságot, mint a húgom, részben pedig gyáva és önző is voltam hozzá (mondván, miért magamat tegyem tönkre anyám elmebetegsége miatt?!). De a húgom erre nem jött rá. És nem elég, hogy a húgomat tönkretették (amit be sem látnak, még azért is én vagyok a hibás, mert egyszer 2 éve elvittem egy sulidiscoba, ahol egy kortyot sem ivott)... még anyám azon van, hogy engem is tönkretegyen. Talán attól lenne boldog, ha ugyanolyan nyomorult életem lenne, mint neki.
"Nincs pasid akihez mehetnél?"
Barátom van lassan 1 éve, de az ő szülei is ugyanolyan rosszmájú, agresszív, mindenbe beleokoskodó, de segíteni nem akaró emberek. Volt, hogy 100Ft-ot sajnáltak tőlem, az apja azt mondta, oljam meg magam a dolgot, ő idegenekre nem áldoz, a másik meg, hogy ők még messzebb laknak a sulitól. Pont ők fogadnának be?! Aki a falatot kinézi a számból?! :(
Szia!
Marha egyszerű a dolog papíron felnőtt ember vagy, hát viselkedj is úgy! Nekem is ilyen családom volt első dolgom volt, hogy menjek onnan a fenébe, és jé érettségi után 3 hónappal már költöztem is el, után évben jelentkeztem egyetemre és eddig úgynézki, hogy ez is meglesz. Igaz vannak olyan napok hogy 24-ből 18-19 órát fent vagyok, de hát valamit valamiért ....
Na ezt csak azért írtam le hogy lásd nem csak te vagy ilyen helyzetben és azért meglehet oldani, te annyival könnyebb helyzetben vagy mint én voltam anno, hogy neked ott a pasid aki szintén gondolom nem szeret otthon lakni ahogy leírtad tessék összeköltözni és mindketten melót keresni így havi max 50K-ból megvan a lakás + kaja fejenként ... és azért 50K ft megkeresésébe nem kell beleszakadni, szerintem ...
"felsőfokú nyelvvizsgára megyek" Ennyire jól beszélsz nyelvet nem hiszem, hogy nem találnál melót.
Mi hónapokig kerestünk, fordításokra és irodai munkára ilyen tudású embert. Aki most jött az is meló mellett végzi az egyetemet és nem büfé-ruhatár szakon.
Kicsit szerintem sajnáltatod magad, mert itt többen is írták mit tegyél. Diákhitel és el otthonról.
Én az ilyen görény szülőket nem értem. Imádom a gyerekeim, amivel tudom segítem őket, és nem élnek vissza vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!