Ajánlatot kaptam, hogy egy tatto szalonban dolgozzam. Eltasítottam. Buta vagyok, ugye?

Akkor nem is jutott eszembe, hogy az ilyen kéréseket vissza is lehet utasítani, egyszerűen mindjárt egy fenék jelent meg a szemem előtt, na meg hogy más helyekre is szoktak tattot kérni a kliensek... És ez a gondolat visszahökkentett. Meg akkor még kiskorú is voltam, amikor kérdeztek. Csak szüleim mondták az embernek, hogy rajzolok, ő pedig gondolom szerette volna kátni a munkáimat, meg esélyt adni. Nem vagyok benne biztos, de sztem ment volna... De ez van. Még talán felkereshetném őket, nagybácsim ismerőse.

Csak kezdeni kellene már magammal valamit, kell egy munka, a rajzot pedig szeretem is. Pinokkió-igen, ilyesmire gondoltam, hogy nem csinálnám :)

Hát sztem nem hivatalosan :). Meg ugyis kell egy bizonyos idő, míg az ember belejön. Először állatbőrökön gyakorolva, aztán lehet csak emberen is, amikor már jól belejössz. Nagy felelősség az ilyesmi, ezért merném csak akkor csinálni, amikor már teljesen belejöttem. Persze mindig lehet ujat tanulni is, de nem szeretnék amatőrként belefongni ilyesmibe (láttam már elrontott munkákat).