Te elköltöznél albérletbe, ha anyagilag nem engedhetnéd meg magadnak?
Nővérem (31 éves) pár hónapja haza költözött, mert szakított a most már exével. Anyu havonta 20ezer forintot kért tőle: víz, villany, gáz használat, illetve lakbérre (szolgálati lakásban lakik anyu). A tesóm munkahelye a közeli nagy városban van. A tesóm ahelyett hogy buszbérletet vett volna magának, mindig jegyet vásárolt, így sok elment neki az utazásra (mert volt hogy még este visszament a városba, vagy pl. hétvégenként). Sajnos nem csinált otthon semmit (nem takarított, csak kimosta a ruháit és ennyi). A 20ezer forintot is mindig duzzogva adta oda anyunak.
Most meg elköltözött albérletbe egy idősebb nénihez (abba a városba, ahol dolgozik), ahol a fizetése felét kell kifizetnie havonta. Totál ki vagyok rá akadva, hogy a saját anyjától sajnálja a 20ezer forint, meg hogy a saját anyjára nem képes takarítani, de egy "vadigegennek" képes odaadni a fizetése felét, meg még takarít is (meg ki tudja még mit fog érte megtenni).
Szerintetek normális az ilyen (már mint a nővérem)? Jogosan vagyok kiakadva rá? Vagy én látom rosszul a dolgokat?
válasza:Kénytelen vagyok a 39-sel egyet érteni. Mondjuk az hogy törődjön vele ő is, te is, az már tárgyalható téma. Én viszont azt gondolom, hogy ha te vagy a jobb helyzetben (biztos párkapcsolat, kereset stb.) akkor az hogy te vállalsz nagyobb részt a terhekből, nem abnormális egy családban. Igazságtalannak tűnhet, mikor úgy érzed esetleg hogy a tesód is elérhette volna ugyanezt? De nem érte el, tehát neked kell az érettebb tesó szerepét viselned. Szerintem.
Az én tesóm is csinált sok hülyeséget amíg fiatalabb volt, ami sokszor őt is boldogtalanná tette, és nekünk meg sok költséget okozott. Végül aztán révbe ért, megtalálta a számítását (még ha teljesen máshol is, mint amit a szülei elképzeltek) és egész normális, felelősségteljes, megbízható felnőtt lett. De ehhez kellett neki az a boldogság hogy azt tehesse amit elképzelt.
Az idősebbik nagynéném ugyanez: amikor érzelmi válságba jutott, költött egy csomó mindnere, beleugrott hülye spekulációkba, gyerekét elkezdte hanyagolni emiatt az a gyerek is problémásabb lett stb. Most az hogy nem vesz bérletet szerintem még annyira távol van ettől. xD Ha kicsit visszanyeri a tartását, remélhetőleg ő is normálisabb lesz.
válasza:Most ezt úgy írom, hogy fiatalabb vagyok, mint a nővéred és egyke, de nekem kell majd eltartanom a beteg anyám, és ha olyan helyzetben lennék mint ő igen én is elköltöznék ha tudnék, lehet akárhogy is sarazni. Egy beteg ápolása nagyon sok mindent vesz ki egy emberből, amire hosszabb távon nem is mindenki alkalmas, de nem is akarja majd ha nincs belekényszerítve. Itt duzzogsz a neten, ahelyett, hogy ezt neki mondtad volna el, hogy "jó lenne ha néha átugranál hétvégenként segíteni anyának, mert a mi dolgunkat könnyítenéd meg". Azért biztos nagyban azért ilyen flegma a dologgal kapcsoaltban, mert azt látja, hogy eddig is megoldottátok a helyzetet nélküle.
Azt viszont meg tudom érteni, hogy szívesebben jár közelebbről be a munkahelyére és nem ugyanaz azért a kettő, ha albérletben élsz vagy a szüleidnél már 30 éves fejjel.
Nem örömében költözött vissza, általában ha ilyen helyzetbe kényszerül valaki úgy szokta megélni, hogy tett egy nagy lépést hátra az életében. Alapból is próbálnak általában minél hamarabb saját lábon megállni akik a szüleikhez kényszerülnek vissza, az biztos, hogy stresszelte anyukátok betegsége is, és együttélés miatt amúgy is szoktak konfliktusok lenni. Szóval ez szeritem biztosan nem a pénzről szólt. Az érthető, hogy elköltözött, azt viszont furcsálom, hogy sosem segít nektek semmiben. Ha belekóstólt legalább kicsit abba az életbe is rájöhetne, hogy ketten azért könnyebben viselhetnétek ezt a terhet...
"Nézd, a nővéred a saját életét éli. Érthető, ha ő nem akar csak azért, mert épp szingli, édesanyád pesztrája lenni. Miért áldozza fel magát érte? Ha téged annyira bánt, hogy egyedül él, költözzetek oda a pároddal. Ja, hogy azt nem? Akkor a nővérednek miért kell? Egyszerűen nem fogom fel, miért haragszol rá azért, amit te sem teszel meg. Oké, hazajársz időnként segíteni. De ő bezzeg lakjon is ott.
Én sem áldoznám fel magam a beteg anyámért. Mit gondolsz, így hogy lesz újra párja? 30 éves, gondolom már családot is szeretne hamarosan, nem meghibbanni a pszichésen beteg anyja mellett."
Ha tehetnénk, oda költöznénk a párommal, de mivel szolgálati lakás (mint már írtam, de gondolom ez felett is elsiklottatok), nem lehet senkit odaköltöztetni, csak mi hárman lakhatunk (anyu, nővérem és én) abban a lakásban.
Hogy lesz így újra párja? Ez egy hülye kifogás. Nekem is lett újra párom 6 évvel ezelőtt, pedig én is otthon laktam. Egy párkapcsolat nem attól lesz, hogy valaki a szüleivel él vagy nem velük él. Most is lehetne neki párkapcsolata, de az "új" fiú szivatja, ahogy csak tudja (egyszer járnak, egyszer meg szakít a tesómmal).
A család témát is hagyd, mert az is lehetett volna neki, de ő inkább elvetette a gyereket (de gondolom, ezt a részt sem olvastad).
40-es: "Pl. most munkánk sincs a párommal, de nem költözünk haza. Van tartalékunk (még korábbról), inkább abból elkínlódunk, míg akad valami, de egyik szülőhöz haza nem megyünk."
Jól írtad, nektek van tartalékotok, amiből fizetni tudjátok a kiadásaitokat. De nővéremnek nincsen!!! tartalék pénze.
41-es: "Kénytelen vagyok a 39-sel egyet érteni. Mondjuk az hogy törődjön vele ő is, te is, az már tárgyalható téma. Én viszont azt gondolom, hogy ha te vagy a jobb helyzetben (biztos párkapcsolat, kereset stb.) akkor az hogy te vállalsz nagyobb részt a terhekből, nem abnormális egy családban. Igazságtalannak tűnhet, mikor úgy érzed esetleg hogy a tesód is elérhette volna ugyanezt? De nem érte el, tehát neked kell az érettebb tesó szerepét viselned. Szerintem."
A párkapcsolatát a tesóm szúrta el, ő miatta szakítottak. Tehát ezért nincs "biztos" (ahogy te fogalmaztál) párkapcsolata. És amíg volt neki ez a "biztos" párkapcsolata, akkor sem törődött anyuval.
És "biztos" keresete neki is van, hiszen van munkahelye. De nem ezen a két dolgon múlik, hogy valaki segítse az édesanyját. Szerintem meg igenis abnormális, hogy egy családban csak az egyik gyerek segíti/támogatja a szülőjét, miközben a másik ugyanúgy megtehetné.
válasza:És az meg pláne hogy jön ide, ki szúrta el a nővéred párkapcsolatát? Ez a sok-sok olvasóra tartozik? Szerintem a saját dolgoddal törődj!
Írod, az nem kifogás, hogy nem találhat úgy párt. Hát biztos, hogy megnehezíti az ismerkedést...
Értem, tehát a párod nem költözhet oda, ahol édesanyád él. És akkor miért nem költöztetitek édesanyátokat hozzátok? Az bezzeg nem megoldható? Szerintem te a saját bűntudatodat vetíted ki a nővéredre. Elhiszem, hogy zavar, hogy csak te kínlódsz anyáddal, de meg lehet érteni a nővéredet. A többi, amiket írsz róla, nem tartozik a tárgyhoz. Az ő élete, az ő hibái.
46-os: Mi az, hogy nekem van bűntudatom? Ugyan miért? Ha tehetném, akkor hozzánk költöztetném anyut, de mivel anyu hallani sem akar arról, hogy ő onnan elköltözik, ezért nem tudom hozzánk költöztetni.
És muszáj volt leírnom a részleteket, mert akkor talán jobban érthető lett volna, hogy mi a probléma.
És miért nehezíti meg az ismerkedést? Nekem sem okozott soha problémát az ismerkedésben, az hogy anyuval laktam.
válasza: válasza:Pont az utolsó kommentedet akartam írni. A másikat a családjával fogadjuk el.
Más: Miért kell cseszegetni a kérdezőt? Elég nagy körítéssel írta, de a lényeg: hogy vegye rá a testvérét, hogy foglalkozzon, törődjön az édesanyjukkal?
Tényleg van itt olyan, aki szerint a gyereknek le kell sz@rnia a szülőt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!