Te elköltöznél albérletbe, ha anyagilag nem engedhetnéd meg magadnak?

"Nem kell feláldoznia magát senkinek, de nem várható el, hogy otthon lakjon anyuval?"

Nem, nem várható el. Felnőtt ember, van saját élete.

"Vagy szerinted le kell szarni a szülőt, aki mindent megtett a gyerekéért? "

Ezek szerint te is leszarod, mert nem laksz otthon?

"És nem mártírkodom, csak tudod, baromira zavar, hogy két lánya van anyunak, de mégis csak az egyik tőrödik vele."

Az az egyik nyilván te vagy és ha ezt felhánytorgatod, akkor bizony mártírkodsz.

"Ha neked/nektek ez a normális, akkor csak gratulálni tudok, és remélem, ugyanezt kapod/kapjátok vissza a saját gyerekeitektől"

A saját gyerekemtől azt várom el, amit ő adni akar és tud, semmivel sem többet.

"most meg itt lett volna a lehetőség, hogy kicsit jobban oda tudjon rá figyelni ő is, erre sz.rik rá."

Ha ezt a "lehetőséget" úgy képzeled hogy maradjon vele otthon, akkor nincs igazad. Természetes és helyes igény hogy az embernek 30 évesen saját önálló élete, családja, egzisztenciája legyen.

Ha úgy tetted volna fel a kérdést, hogy csak én törődöm anyámmal, tesóm nem, szerintetek igazságos ez/mit lehetne tenni, akkor egyetértek veled, de ezt testvérek között kell elintézni. A mi családunkban is sokszor volt hogy valami nagy munka az egyik tesóra hárult, a másik meg úgy vette hogy azzal a dolog el van intézve mindenki számára - kinek-kinek saját személyes igényei, lehetőségei szerint. Apámék családjában meg pláne ő volt a sofőr, a rakodómunkás, és ő támogatta az öregeket pénzzel is, többi gyerek között volt tékozló meg szegény, de ezen őnem akadt ki, hanem meghatározta hogy mi az amit ő személy szerint jó szándékból hajlandó adni, és minden határesetet megtárgyalt a többiekkel, de nem várta el hogy ők is ugyanúgy viselkedjenek, csak hogy ha tudnak és akarnak adni akkor együtt kitaláljanak valami módszert hogy ezt megvalósítsák.

Nem nekitámadásra gondolok, hanem szépen világosan kifejteni hogy milyen igényeid vannak és te mit képzelnél el, miért szeretnéd máshogy elképzelni az életedet, mit lehetne kezdeni. Mit vársz el te és mit ő, és hogy viszonyul ez ahhoz amit hajlandó a másik fél adni, vagy amit úgy érzi hogy adnia kellene.

Értem hogy aggódsz anyádért, de nem az a normális hogy valaki vele együtt éljen. Ezt rákényszeríteni másra ha nem önként vállalja nem is lenne helyes.

Esetleg meg lehetne gondolni hogy anyád lakását lecserélitek egy kisebbre, mert ezek szerint van benne plusz szoba és hely. Ha egyedül él, akkor lehet hogy ekkora lakás már nem szükséges. Ebből fizethetnétek hogy legyen vele valaki mondjuk.