Te elköltöznél albérletbe, ha anyagilag nem engedhetnéd meg magadnak?

Én teljesen megértelek. Szerintem a család oda-vissza működik. Attól család, hogy segítünk, ahol kell. Néhány válaszoló szerint az a normális, ha szülőket kihasználja agyerek, ha kell a segítsége, akkor jó a szülő, de ha neki neki kellene segítenie, akkor le se sz@rja a szülőt? Ez a normális? Akkor járjanak ők is így. Nem az a kérdező fő baja, hogy ki hol lakik, hanem hogy a testvére nem törődik az anyukájukkal. Ez természetes??????

Sajnos tesóddal nem tudsz mit csinálni. De te nagyon rendes vagy, hogy ennyit törődsz anyukáddal. Amióta nekem is vannak, azóta még jobban tisztelem anyukámat. Mi pl. együtt lakunk, én sosem tudnám magára hagyni. Annyit megtett értem, hogy azt sosem tudom visszaadni.

Nincs abba semmi különös hogy 1 felnőtt nő nem akar a pszichésen beteg anyával élni.

Sajna az ilyen betegek hajlamosak túlzó mértékben a környezetükre támaszkodni

uram bocsá megjátsszák a hattyú halált amit nehéz elviselni.

Nyilván te is nehezen viseled.

Ne sértődj meg, te kezdted úgy hogy:

"Totál ki vagyok rá akadva, hogy a saját anyjától sajnálja a 20ezer forint, meg hogy a saját anyjára nem képes takarítani, de egy "vadigegennek" képes odaadni a fizetése felét"

-> ezzel nem lehet egyetérteni. Ha valaki egy "idegennek" adja a felét lakbérért+rezsi, az a magyar valóság. Ha valaki 20ezerért otthin lakik, azt úgy hivják hogy szüleimet szipolyozom. (Vagy: szüleim támogatnak anyagilag.)

Így hogy elmondtad máshogy, más a felállás.

De én továbbra is úgy gondolom hogy a tesód helyzetét meg az anyád helyzetét nem kellene fejben összekötnöd és az egyikben látni a megoldást a másikra. Nekem ennyiből az jön le hogy bár a tesód törődik a mamáddal (valahol elejtetted hogy két éve még aggódott érte), nem fog vele összeköltözni akármit is csinálsz.

Nézd, a nővéred a saját életét éli. Érthető, ha ő nem akar csak azért, mert épp szingli, édesanyád pesztrája lenni. Miért áldozza fel magát érte? Ha téged annyira bánt, hogy egyedül él, költözzetek oda a pároddal. Ja, hogy azt nem? Akkor a nővérednek miért kell? Egyszerűen nem fogom fel, miért haragszol rá azért, amit te sem teszel meg. Oké, hazajársz időnként segíteni. De ő bezzeg lakjon is ott.

Én sem áldoznám fel magam a beteg anyámért. Mit gondolsz, így hogy lesz újra párja? 30 éves, gondolom már családot is szeretne hamarosan, nem meghibbanni a pszichésen beteg anyja mellett.

Én válaszoltam a kérdésre is korábban, úgy látszik, azt nem vetted észre. Leírom hát újra: igen, annak ellenére is inkább élnék albérletben, ha az minden pénzemet felemészti, minthogy a szüleimmel éljek, akik még csak nem is pszichés betegek, mint az anyád, szimplán nem tudtam kijönni velük, míg ott éltem.

Most, hogy külön élek, apám velem udvarias, segítőkész, nem kritizál meg piszkál, míg otthon laktam. Nekem ez a nyugalom megér minden pénzt.

Pl. most munkánk sincs a párommal, de nem költözünk haza. Van tartalékunk (még korábbról), inkább abból elkínlódunk, míg akad valami, de egyik szülőhöz haza nem megyünk.