Nálatok közösen étkezik a család, egy asztalnál?

"Na ilyen az amikor illendőségből csinál valaki valamit, a másik meg illendőségből tűri. Mindenki sokkal boldogabb lenne, ha elfelejtenék az illemet, de hát ugye milyen dolog már... Bwááá, soha nem fog a fejembe férni, miért jobb pózolni másoknak, mint jól érezni magunkat."

Hát egyszer volt, hogy a párom meg akarta velük beszélni. Persze sértődés lett belőle, mert az jött ki a dologból, hogy nekem derogál velük enni meg hasonlók. Úgyhogy inkább a békességért kimentünk enni...

Valami görcsös megfelelési vágyuk lehet a külvilág felé, mert egyszer pl. valami csőtörés volt az utcán, ismerősök jöttek ki elhárítani, aztán megkaptam gúnyos megjegyzésként, hogy én nem szaladtam ki üdvözölni azokat velük, "nálunk nem szokás bujkálni". Azt sem tudtam, ki a fenék azok, a munkájukat végezték, párom is csak a szülei nyúzására ment ki, mert amúgy szart bele. Eleve az ő régi gyűlölt kollégái voltak, a szüleinek k*rvára semmi közük hozzájuk, de ki kellett menni mutogatni magukat.

Nálunk nem!

Anyámnak soha nem volt fontos, hogy együtt étkezzen a család, napközben amúgy sem volt/van itthon senki, de még a vacsoránál is mindenki máshol eszik.

Hiányoltam ezeket a családi "összejöveteleket", de anyám feleslegesnek tartja....

Mikor összejöttem a párommal, ott is csak vasárnapi ebédnél volt/van együtt a család, napközben lehetetlenség lett volna összehozni.

Most, hogy összeköltöztünk (saját házba) mindig együtt eszünk (kivéve ebéd, mert akkor még senki nincs itthon).

Nekem ez fontos, és nagyon hiányolom a gyerekkoromból ezt.

Régen mikor még a testvéreim is velünk laktak akkor nagyon sokat ettünk együtt. Most a nővéreim elköltöztek,a bátyám pont úgy mint a tiéd,elbújik a szobájában,soha nem jön ki hozzánk. Hétköznap én 4-5 óra körül érek haza a suliból tehát nem tudok együtt ebédelni a szüleimmel,a vacsoráját meg mindenki akkor eszi amikor megéhezik és ott ahol épp jónak látja (én gép előtt általában vagy olvasás közben,a szüleim a tv előtt). Hétvégénként szoktunk együtt főzni és együtt enni,meg persze családi összejövetelekkor. Szerintem nagyon jó esemény mikor együtt ebédelünk/vacsizunk és hülyeség az hogy "magyar ember evés közben nem beszél" - teli szájjal,úgy tényleg nem (ordítani is tudnék attól mikor valakinek teli a képe mint egy hörcsögnek és fröcsögve érthetetlenül motyorászik) de két fogás között nagyon jókat lehet dumálni. Meg ráadásul a közös étkezések rendszerességet hoznak az emberek életébe,ami szintén nem rossz dolog. És még egy pozitívum: nincs olyan probléma hogy valaki "eleszi" más elől a kaját mert ha ott van az illető akkor tud szólni hogy "hé,légyszi ne edd meg az egészet mert én is kérnék belőle". Ha mindenki akkor eszik mikor kedve szottyan akkor már csak a hűlt helyét lehet látni:D

17/L