Mit csináljak, hogy bírjam ki? :/

Kezdjük ott,hogy jó tanuló vagyok,mindenből 4-5-re állok! Nem iszok,nem cigizek! A probléma a következő:Az én szüleim nagyon féltenek engem..Persze,én megértem,mert 17 éves leszek,nem is vagyok az a nagyszájú típus.De van egy barátnőm,akivel elmehetnénk ide-oda,de anyáék nem engedik.:( Mikor még meleg volt ,itt ültem a négy fal között..Tanulni nem kellett,hiszen mindennap tanultam,így csak ismételni kellett..Ha el is enged anya,akkor csak oda enged el,ami kb 5 percre van innen. Akkor is csak egy órára..:/ Anyukám tényleg mindenért kiakad Rám,már egy kérdést sem merek feltenni,mert flegmán válaszol..Érzékeny típus vagyok,de olyankor nem sírok,csak ha összegyűlnek bennem a dolgok,akkor igen.Egyszer így volt,és megkérdezte mi a baj,elmondtam szépen,nyugodtan,hogy szeretném,ha egy kicsit normálisabban válaszolna meg,hogy elengedne a barátnőimmel.Erre az volt a válasz,hogy majd megváltozik.Azóta még rosszabb..Nem elég,hogy nem enged el,egésznap itt van a gépem előtt és Ő szabja meg,hogy mit írjak..(Nem idegesítene titeket?) és akkor csodálkozik,hogy nincs kedvem..Ezek után hogy legyen? Nincs tesóm,egyedül vagyok.Ha valamit nem úgy csinálok,amit Ő mond,akkor elkezd kiabálni. A másik dolog,hogy a szüleim közötti beszélgetés az egyenlő a 0-val..Szinte semmit nem beszélnek..Apa fekszik a szobájába, anya itt van mindig a gép előtt.Ez a gondom anyummal..Apummal pedig az,hogy hozzá egyáltalán nem lehet szólni,mert azt kell nézni,hogy milyen kedve van..Ha jó,akkor fújja a hülyeségeit,ha rossz,akkor be se lehet hozzá menni. =/ Vagy,ha nem fekszik itthon,akkor hétvégén szombat vagy vasárnap tuti,hogy be fog rúgni..Én mondtam már,hogy ne tegye,mert mikor részeg ,nekem reszketnem kell,mert volt már baj.:S De nem változik meg..Egyszerűen nem akarok már hazajönni :( Ezért? Hogy apa egésznap csak feküdjön,anya meg mindig itt ül és írnom kell,amit mond? :/ Lehetnék életvidám,boldog lány..Ehelyett itthon ülök és azon imádkozom mindennap,hogy legyen már este..Had aludjak és menjek már inkább iskolába,mert legalább ott van társaság..Ha meglesz az érettségim,akkor majd valószínű,hogy kimegyek külföldre..és ez az ,ami életben tart..Hogy egyszer jobb lesz..és vége lesz..és én is lehetek majd egyszer boldog..De addig van pár év..:( Addig hogy bírjam ki? :S Nem tesznek semmit a szüleim,annak érdekében,hogy jobb legyen! Mindennap sírok..Amikor csak tehetem. Ez miatt..:/ Nem tudom,hogy más családnál ez hogyan működik,de sajnos itt így van! Légyszi adjatok tanácsot,hogy hogyan bírjam ki még és arra is,hogy mit csináljak itthon? Haza kell jönnöm..Ráadásul időre..Na az is milyen? Suli után egyből jönnöm kell haza,nem maradhatok a játszón,mert ha egy 10 percet is kések,már egymás után vagy 4* biztos,hogy csörögnek..Na akkor mi legyen?

Bocsánat,hogy hosszú lett,de úgy éretztem,le kellett írnom,mert egy az,hogy nagyon nehéz kibírni a másik pedig az,hogy legalább most így kicsit kiadtam,amit érzek!! :)