Most mit csináljunk?

Papám szomszédjában élt egy család és az ő fiuk segített régen papámnak nagyon sokat, 6-7 éven keresztül minden nap és nagyon jóba voltak szinte már a fiaként nézett a srácra papám, és a család 1 éve kiköltözött külföldre (ekkor költöztem én papámhoz,hogy segítsek neki) ,de továbbra is tartotta papámmal a kapcsolatot a srác, hetente minden vasárnap telefonált neki.

2 napja telefonon hívták papámat, de ő nem volt itthon így én vettem fel és a srác szülei voltak és mondták,hogy a fiuk péntek este meghalt autóbalesetben.

Elmondtam papámnak a szomorú hírt de nem hiszi el...azt mondta,hogy ilyennel ne viccelődjek mert ez undorító dolog és teljesen bedühödött aznap már nem is tudtam vele beszélni és tényleg nem hiszi el,azt hittem hogy csak így próbálja feldolgozni,de szombat reggel úgy kezdte a napot,hogy "Na ma ugye nem halt meg senki...vagy még meghalhat?!" leültem mellé és nagyon komoly arccal mondtam neki,hogy ilyennel nem viccelek, de akkor meg mondta,hogy jaj hagyjam már majd el is hiszi meg stb...aztán felhívtam apukámat (papám fia) ,hogy mondja meg neki ő, de neki is mondta,hogy ez mire jó hogy ilyenekkel riogatjuk.

Próbáltuk felhívni a családot,hogy ők mondják meg ,de nem tudjuk elérni őket, a fiú vasérnap szokott telefonálni és papám mondta,hogy majd meglátjuk,hogy ma hív e ha nem akkor talán elhiszi (<--ezt ilyen gúnyosan mondta...mert a srác mindig felhívta vasárnap,ha vasárnap nem tudta egy nappal előtte de hétköznap sosem hívta mert akkor nem ért rá)

Papám agyilag már nem teljesen beszámítható sajnos, de koránt sem bolond, egyszerűen nem értem miért nem hiszi el, sosem hazudtunk neki főleg nem ilyenben.

Mondjuk péntekhez képest már úgy látom,hogy kezdi felfogni ,de nem hiszi el most sem s ez nekem/nekünk is rosszul esik,hogy egy ilyen komoly dologban nem hisz nekünk,amivel kapcsolatban soha de soha nem viccelnénk.