Nálatok közösen étkezik a család, egy asztalnál?

Nálunk nagy hagyománya van a családi kajáknak, ahogy szerencsére a pároméknál is, így nincs ebből probléma köztünk. Hétvégén mindképpen egyszerre ülünk le ebédelni. Vacsoránál valaki elrikkantja magát, hogy nem eszünk-e valamit és aki éhes megy és eszik, aki nem nem. Nincs ebből balhé, de mi azért szeretünk együtt, egyszerre enni.

Párommal is sokat eljárunk vacsorázni, kicsit kettesben lenni, romantikázni valami jó kaja mellett. Szeretjük a hasunkat na. :)

Ha egyszer közös családunk lesz, egyértelmű, hogy mi is csak ritkán engedjük majd meg a tv előtti kaját. Ennyi időt tudjanak a családra szánni!

Azért mert a családi összetartásnak semmi köze az étkezéshez. Engem nem érdekel ki hol eszik, ők viszont elitélik azt aki nem az asztalnál. Komolyan nagyobb problémája nincs egyeseknek?

És igen, ha lesz gyerekem, akkor eldöntheti hol eszik amint megfelelő korba ér. Természetesen el is kell takarítania maga után. Na most akkor mi van? Tragédia.

Hát míg otthon éltem, nem igen ettünk együtt, max ha épp úgy alakult. Hétköznap ugye mindenki máskor ért haza, a szüleim is különböző műszakban dolgoztak, én is, húgom sem mindig ugyanakkor ért haza a suliból. Hétvégén is általában a kis konyhai asztalnál ettünk, ott csak 3 szék van, így mindenki oda sem fért volna.

Ha a párom nálunk volt, akkor is általában több turnusban ment az evés, vagy néha az ebédlő asztalnál, ott 6 ember is elfér, de anyu ilyenkor sem igen szokott leülni, inkább eszik külön, ha mindenki végzett.

Mióta külön élünk, hát mi inkább bent eszünk és valami filmet nézünk közben a gépen, ez olyan megszokás. :) Nagy tálcán a kaja mindkettőnknek, jobb úgy valahogy. De szerintem, ha lesz gyerekünk, majd szépen asztalhoz ülünk, meg minden. Csak itt olyan pici a konyhánk az albiban, hogy rossz ott nyomorogni.

18:41-es vagyok.

Leírom páromékét is. Nos, ha megyünk hozzájuk, ott is közös étkezés van, természetesen. Mikor csak látogató voltam, akkor is ez volt, bár megmondom, sokszor elég kínban ettem. Nem tudom, nyilván azért van, mert én sem gyerekként sem később nem étkeztem nyilvános helyen, rokonoknál sem (nagyszülőket leszámítva), engem frusztrál úgymond idegenek előtt enni. Valami rossz beidegződés, suliban sem ettem soha, még szendvicset sem vittem magammal. Fix, hogy alig bírok nyelni, ha iszok (és nekem muszáj innom evés közben, különben fulladok), tuti, hogy levegőt nyelek és kínoz, mert fel akar jönni a büfi. :S Szóval nálam a pároméknál evés kész kínszenvedés volt mindig és páromat is bosszantotta, mert amúgy elmondta, soha nem esznek együtt, csak miattam volt kötelező program. Engem meg zavart azért is, mert én direkt úgy rendeztem nálunk a dolgokat, hogy párom nyugodtan kajálhasson velem kettesben.