Miért mindig a menyek panaszkodnak itt az anyósukra? Még egyszer sem láttam itt anyós beírását, hogy kiállhatatlan a menyem stb.

Az anyósok nagy százaléka azt sem tudja, hogyan kell bekapcsolni a számítógépet... ők megoldják a furkálást hagyományosabb módon, csak azt veszed észre, furcsán néznek rád a rokonok na meg a férjed. Másrészt pedig mindig az kiabál jobban, akinek több és nagyobb a sérelme! A menyek már azért is kiszolgáltatottak, mert ők a fiatalabbak, tőlünk mindenki tiszteletet vár. De hogy tiszteletlen és tapintatlan egy anyós a FELNŐTT menyével, az sokaknak természetes vagy fel se tűnik (Én például nem megyek hivatlanul, váratlanul anyósomhoz, nem rendezkedem a konyhaszekrényében, nem ugatok bele, mit ültethet a kertjébe, nem gázolok a hálószobájába, amikor fáradtan lepihent, nem állítok oda a saját főztömmel, amikor ő órákat töltött a főzéssel, nem véleményezem, milyen bútort vesz hol és mikor, mennyiért stb. - ő már "megteheti" visszafelé...)

Szerintem az anyóstól függni minden szempontból rossz - akár anyagi, akár érzelmi. Meg kellene tanulni elszakadni egymástól: fiúnak és anyának is, egyébként nem beszélhetünk házasságról! Persze ebben az országban a saját otthon megteremtése szinte lehetetlen. Azt mondom, ha már egy pár egy fedél alá kényeszerül az anyóssal, legalább legyen külön tűzhelyük és mosógépük, és egy pici szobácskájuk, ezeket a területeket viszont az anyós is tartsa tiszteletbe! Összességében úgy vélem, mindenkinek tanulnia kell a szerepét: a meny legyen önálló, a férj is legyen önálló és álljon a feleség mellé, az anyós pedig lépjen vissza ötöt (minimum).