Miért vagyok ilyen kiállhatatlan és hogyan változtassak ezen?

18 éves vagyok,eddig egy komoly kapcsolatom volt,de azt is elbénáztam.

Igazi barátnőm csak 2 van,a többiek haverok,és többször keresem én őket,mint ők engem és sokszor úgy érzem,nem kedvelnek annyira.

Az anyukámmal se jövök ki jól.. Próbálom visszavezetni a dolgokat,hogy miért vagyok ilyen,és nem tudom e miatt-e.

Kiskoromba,ha 4-est kaptam,már nem voltam jó, miért 4-es,miért nem 5ös.Ha 5ös akkor néha megdicsért,de ez volt a minimum.Folyton kaptam azt,hogy nem vagyok jó gyerek,szégyent hozok rá,ha valami gyerekcsínyt elkövettünk,amit ki nem tett meg kiskorába.Ő sose játszott velem,nagyon ritkán társasoztunk,ha beszélgetni akartam vele,kifogásokat talált ki,hogy most nem ér rá.

Egy csomó helyen olvastam utólag,hogy milyen jó,ha a gyereknek háziállatuk van,mert megtanulnak felelősséget válalni.. Nekem volt 2 papagájom,akiket imádtam,de elajándékozta,csak mert kaptam egy 3-mast valamelyik tantárgyból,és hogy visszakapom,ha javítok.Normális az ilyen? A másik háziállatomat azért ajándékozta el,mert nem takarítottam ki akkor volt 2.napos a ketrec,az nap akartam,hogy őt nem érdekli,büdös,vigyem el innen.

Kiskoromba még,ha rossz voltam,azzal fenyegetett,hogy intézetbe rak vagy mehetek apuhoz.(Elváltak a szüleim,nagyon anyás voltam és ezt ő is tudta..)

Ha a bizimet kérdezték,és el akartam mondani,hogy magatartásból és matekból is 4-es voltam,nem mondhattam,csak a matekot.De az is azért,mert a tanár nem adta meg a jobbat.

Középiskolába már nem érdekelt,nem voltam olyan jó tanuló,de a legbutább se.

Ha volt barátom,ő nem aludhatott nálam (nem volt még akkor komoly kapcsolatom,csak ha volt barátom,kérdeztem tőle,hogyha komolyra fordul,aludhatunk-e együtt,de nem.)

Nagyon tudott sértegetni minden vitánál,és soha,de soha nem kért bocsánatot,ha olyat mondott vagy ha nekem volt igazam.

Én is ilyen lettem,sose kértem bocsánatot,túl büszke vagyok hozzá.

Anyunak most van barátja,de olyan dolgokon képes összeveszni,hogy csak nevetek rajt és olyan elméleteket tud gyártani... Hogy ugyanezeket elkövettem én is a kapcsolatomban.Csak most jöttem rá,milyen nevetséges dolgokon hisztiztem.

Persze,ha anyuval nem vitatkozunk akkor mézes-mázas,így én vagyok a legszebb legjobb gyerek,de aztán,ha vitatkozunk már nem,menjek el,költözzek el,miért vagyok a nyakán.

Tudom a hibáimat,és felismertem,de nem tudom,hogyan tudnék változtatni,mert nem akarok olyan lenni,mint anya,de egyre jobban észre veszem magamon,hogy a tőle látott viselkedést produkálom állandóan és ezzel martam el magam melöl a szerelmemet is,még egyszer nem akarom ezt.

Köszöm annak,aki elolvasta.