Én lehetek kiállhatatlan?

Megmondanám neki hogy törődjön a saját dolgával. Attólmég, hogy egy házban éltek, nem jogosítja fel arra hogy mindenbe belepofázzon.

Élje ő is a kis életét és hagyja hogy ti is éljétek.

Szerintem se benned van a hiba!

Megmondanám neki, hogy maradjon az alsó szinten, és majd ha szükséged lesz bármilyen tanácsra, lemész hozzá!

Ez picit durva lesz, de ha semmi sem használ, akkor ezzel is megpróbálkozhatsz:

"Te már neveltél gyereket: engem. Ha én olyan rosszra sikerültem, hogy anyának is alkalmatlan vagyok, akkor dehogy engedem meg, hogy te neveld a gyerekeimet. Ők az enyéim, légyszíves, akkor adj tanácsot, ha kérek."

Természetesen nagyon fontold meg, mennyire éri meg ilyet mondani, én csak ötletet adtam. Sajnos, ezzel az egyszerű érvvel a saját szüleinket le lehet fegyverezni, de lehet, hogy vérig sértenéd vele, az pedig nem jó.

HA valahogy megoldható, akkor zárd be a lakásotok ajtaját, és ne engedd be. Ha reklamál, akkor közöld vele (udvariasan, de határozottan), hogy ti külön család vagytok, és látogatókat csak akkor fogadtok, ha meghivtátok öket, vagy telefonos bejelentkezésre azt mondtátok, hogy jöhet.

Ha megsértödik, akkor majd megbékül idövel - de ne engedj.