Motiválatlan vagyok, rossz a kapcsolatom édesapámmal, nem lehetek önmagam. Mit tegyek?

Először is: tudom, nem vagyok még elég érett (hiszen még csak 16 éves vagyok), ezért is kérném, hogy inkább hasznos tanácsot adjatok, és ne "szóljatok le". Az én problémám, hogy már egy ideje, pontosan nem tudom mióta, de a napokban jöttem rá, hogy tulajdonképpen semmi nem érdekel. Nincsennek céljaim, a tanulás nem motivál (bár 4-es az átlagom). Sportolok is, hiszen itt tudom levezetni a dühömet. Édesanyám meghalt, amikor 9 éves voltam, imádtam és nagyon hiányzik. Most apával élek, akivel nem igazán jó a viszonyunk. Valamiért úgy érzem, vele nem lehetek önmagam. Ha a véleményemet szeretném kinyílvánítani, ő vagy nem hallgatja végig, vagy lebecsmérli a gondolataimat, azt mondja rájuk, hogy butaság amit mondok. Minden úgy van jól, ahogy ő mondja. Nem lehet neki ellenszegülni, csak tűrni és tűrni kell. Pedig szerintem az ember életében fontos, hogy legyenek saját gondolatai, véleményei. Imádtam régen (nagyon régen) a társaságot, szerettem beszélgetni, sokat mosolyogtam. Most leginkább ülnék egész nap a szobámban, és legjobban esne, ha senki nem zavarna, senki nem szólna hozzám. Ez miért van? Esetleg valakinek személyes tapasztalata van ezzel kapcsolatban? Szeretnék megint egy céltudatos, társaságkedvelő, jó kisugárzású lány lenni. Még azt is hozzátenném, hogy a külvilág felé ezt nem mutatom ki, néha esténként sírok, persze amikor nem lát senki. De nem tudom kimutatni az érzéseimet. Kivéve egyvalakinek: van egy nagy szerelmem is, akivel sajnos nem tudok együttlenni, hiszen 9 év korkülönbség van köztünk. Tudom ő is szeretet, hiszen 6 év után is velem akar lenni, csak én nem engedem közel magamhoz, mert félek a következményektől és valamiylen szinten a mély érzelmektől is. És apának például ezt a témát is szívesen felhoznám. Megbeszélném vele a dolgokat, hogy ő mit szólna ehhez, stb... De tudom, hogy nem értene meg. Pedig ilyen szerelem se adatik meg mindenkinek. Valamint szeretnék új életcélokat, amiért érzem, hogy van értelme küzdeni. De nekem nem adatik meg ez a motiváció. Köszönöm előre is!