Miért "kell" utálni az anyósodat? Férjes barátnők (főleg a gyerekesek) mind panaszkodnak, hogy anyós így, meg anyós úgy. Meg olvasom neten is a hozzászólásokat az anyós témához.

Ez nagyon változó. Lehet, hogy neked szerencséd van, de én pl a saját anyukámon látom, hogy mennyi szenvedést okoz neki a nagymamám. Hosszú távon ez tényleg elviselhetetlen.

De pl én a párom anyukájával nagyon jóban vagyok. Egy rossz szavam nem lehet rá.

Persze ilyenkor a másik oldalt is figyelembe kell venni. Ismerek olyan példát ahol a lány mindig panaszkodik az anyósra mert az sok mindenért beszól, de igazából az anyósnak van igaza ( a lány szószeint egy élősködő, ingyenélő pióca).

Relatív, hogy kinek mi az elviselhetetlen.

Erre idézném egy korábbi hozzászólásomat:

Előre ki szeretném kötni, hogy nem minden anyós egyforma, vannak olyan anyósok, akik aranyat érnek.

De anyum túlságosan is megjárta, hogy egy ilyenbe belement.

Az az embernek nem nevezhető nagymamám pokollá tette az életét nap mint nap az alkoholista lányával együtt.

Mikor velem 6 hónapban volt egy könnyüvérű, családromboló nőt akart apumra erőltetni, folyton lekurv@zza anyumat (habár csak apummal volt a mai napig), folyton rágalmazza.

és nagyon sokszor megfenyegette, hogy úgy megkuruzsolja, hogy senki rá nem ismer.

Egyszóval sok rosszat tesz a mai napig a családunk ellen semmi szégyen nélkül, és még ő van megsértődve, ha hűvösen viselkedünk vele.

És amiket leírtam még lehet nevetni, mert nem olyan súlyosak.

Nem szeretnék ítélkezni a kérdező anyósán mert nem ismerem, de én személy szerint a saját tapasztalatom alapján óvakodok az anyósoktól.

22/L

Én kedvelem a párom édesanyját és sosem szidnám, mert tudom, hogy neki köszönhetem a páromat. A nő egy nagyon aranyos, kedves asszony, a világon bármit megtenne a fiáért, értünk, a gyermekeiért...

De azért olyan messze költözünk, hogy házi-papucsban ne tudjon meglátogatni! :)

Itt különbséget kell tenni. Ha a meny eleve olyan, hogy mindenben csak a rosszat látja, annak a legszelídebb anyós is hárpia lesz, annyit sem mondhat, hogy mondjuk csináld ezt, ha lázas a gyerek, mert "Úristen, beleszólt az anyós, hogy merte, hisz az én gyerekem..."

Azt gondolom, az ilyen ellentét főleg akkor ütközik ki, ha a férj nagyon kötődik a szüleihez. A meny féltékenységet érez.

Aztán olvastam már itt durva szitukat anyósokról... Hogy esküvőn fel volt háborodva, amiért nem állhatott az ifjú pár mellett, a menyasszonyt ki akarta túrni az asztalfőről...

Én pl azért rühellem, mert (4 hós babánkat) eddig 2szer látta ebből 1szer a kórházba...

Fel sem hívna hogy hogy van az unoka:S

Nem jönne le hozzánk, ma volt a keresztelő nem volt itt:(

Eddig egy 300ftos bodyt nem vett volna neki(nem mintha szükségünk lenne rá).

Jah meg mikor egyszer lenn voltunk nagyon megbántott (férjem szerint csak én voltam érzékeny) közölte hogy venni a picinek valami ruhát de nincs pénze(napi 4doboz cigire van?!)

Nah mindegy, ebbe a legidegestőbb hogy mindenkinek előadja hogy ő imádja az unokáját, és hogy ő milyen jó nagymama:)

Mit szeressek benne???

A tulajdon gyerekei utálják.

Mióta együtt vagyok a fiával, azóta fúr minket, mert ő mást nézett ki neki. Aki nem mellesleg egy lumpen riba.nc, a mai napig nem tudja, ki a gyereke apja, és a terhesség alatt!!! is több férfival szexelt össze-vissza, mint én egész életemben. De őt kedveli. Hasonló a hasonlóval barátkozik.

Semmi se jó neki, mindenbe beleköt, ha egy pormacskát végre sikerül hosszas küzdelem árán kiszedni a szekrény alól, végighordozza, mint a véres kardot, micsoda kosz van.

Az asztmás beteg unokája - a gyerekem - mellett a legnagyobb lelki nyugalommal gyújt rá a lakásban, ha kiküldöm, még neki áll feljebb, mert ő itt vendég.

Estig lehetne sorolni.

Első párom anyja sem élt már, mikor engem megismert, de sokszor visszasírtam, mikor nem volt anyósom!

Anyámmal se vagyok elnézőbb, ha ő akarja bántani

(szóval és gonoszsággal, fúrással meg hazugságokkal) a férjem, zokszó nélkül helyre teszem.

Mi kiállunk egymás mellett, akár a saját anyánkkal szemben is, és még ennyi év után is szeretjük egymást.

Ha lehet, inkább kerüljük a nagy családi összejöveteleket, mert már nevetséges, mit tud összehozni ilyenkor a tágabb családunk.