Van itt olyan egyén, aki szintén az anyós nélküli életet választotta?

Nálunk a rokonságban,nagypapám családjában történt hasonló.Röviden az volt a sztori,hogy volt két fiú,az idősebbet kihasználták,ugráltatták,a fiatalabb pedig kímélve,szeretgetve volt.Mind a ketten nősek,gyermekesek.Mivel az anyjuk az idősebb fiával és a feleségével förtelmesen viselkedett,a fiú kijelentette,hogy akkor ennyi volt,bármi baja van az anyjának,a kisebbik majd törődik vele,ő többé nem töri magát.Meg is szakadt köztük a kapcsolat.A fiatalabb meg hisztizik,hogy neki kell az anyjával foglalkozni.

Ha a férjed ezt tette,annak nyomós oka lehetett,véletlenül az ember nem szakít a saját anyjával.Gondolj bele milyen lenne,ha a "kedves" mama ismét felbukkanna az életetekben.A békének vége,jön a veszekedés.Ne zavartassátok magatokat,majd a többi rokon gondoskodik róla.

Anyósmentes életet élek, mert a párom anyukája évekkel ezelőtt elhunyt :(

Az én anyukámmal jóban vagyunk, tartjuk vele a kapcsolatot, hetente párszor át is jön hozzánk.

Én szintén anyós nélküli életet élek. Olyat tett amit a férjem szerintem még a halálos ágyán sem bocsájtana meg neki. Mondjuk nem bánom, mert utáltam egy sunyi pénzéhes féreg.

Ja azóta nálunk is olyan béke van.:)

Jajj ne is mondjátok!

Az én férjem anyuja is egy szarkavaró boszorkány!

Két kezemen nem tudnám megszámlálni, hogy hányszor kavart bele a kapcsolatunkba, sunyi, gusztustalan módon. Viszont azt soha nem tudta megindokolni, hogy miért akar annyira belerondíatni a kapcsolatunkba.

Mi most költöztünk el másik városba (jó messzire) mert belefáradtunk az állandó gonoszkodásába, áskálódásába.

Hogy végleg megszakítjuk e vele a kapcsolatot? Nem tudom.. A férjem egyenlőre így tervezi, de szerintem nem lesz így.. Majd úgy havi 1x találkozunk velük 1-2 órára.

Mióta elköltöztünk, meglepően sokkal ritkábban vitatkozunk a férjemmel. Régebben a veszekedéseink 90%-át az anyja generálta. :/ Ez van..

szia. igen van ilyen....az én anyósomat nem láttuk sem én, sem a férjem az esküvőnk óta (pedig a szomszéd kerületben lakik) ami 1,5 évvel ezelőtt volt, mert egy érzéketlen, képmutató, sunyi,megjátszós-pedig az adósságain kívül semmilye nincs- gusztustalan féreg. Tudom ez csúnya, de bőven tett azért a 6 éves kapcsolatunk alatt, amiért ezzel a véleménnyel vagyok róla, de utoljára az esküvőnk, életünk legszebb napján tette be a kaput minden, ja és a párom 28 évében is, amit tett vele, sajnos jogosan állítjuk ezt róla..

Ha gondolod részletezem a tetteit, de tudod én sem tudtam megemészteni a 7 év alatt, hogy ilyen létezik, hogy van ilyen ember, aki anyának nevezi magát, hgy van iolyen ember egyáltalán... még a mai napig nem emészettem meg, és szerintem egész életembe sosem fogom, nekem nem az fáj, hogy velem milyen volt a kapcosalata (egyébként képmutatás szinten nem volt rossz, de ma már tudom, hogy csak az volt), hanem a férjem helyett is fáj, hogy iylen "anyja" van...

egy tanácsot adnék neked, amit nekem is kellene tennem, de sajnos még nem sikerült, nagy ívben leszarod a csládját, és nem is nézel feléjük, m is ezt tesszük, nálunk annyival "könnyebb" a helyzet, hogy férjem véleménye is ugyanez, és ő sem kiváncsi rájuk, talán jobb is ez igy, mert még nehezebb lenne, ha ő ragaszkodna hozzájuk, viszont a fejemböl nem tudod még mindig kiverni őket, és sokat vezsekszünk emiatt, és sajnos nem szabadna, mert félek a házasságom is rámegy, de ennél nem tudok többet tenni, mint nem menni feléjük, ha egyet kivánhatnék, esküszöm nem a pénz lenne, hanem, hogy tudjak kitörötlni emlékeket a fejemböl, vagyis őket, hogy egyáltalán léteznek.

hát szoval nehéz ez, azt tanácsolom ne foglalkozz velük, ne menj oda, ne gondolj rájuk, ez az egy megoldás van.. remélem tudtam vmit segiteni:)