Idősebb családtagok, nagymama-nagypapa, anyós-após vicces beszólásai, őrültségei?

Ballagási ebéden a dédi aki 82 éves volt.kb 50 ember előtt. Azt mondta,hogy unja a szárnyas tampon reklámokat.

Ezt olyan hagosan ,hogy mindenki hallota.

Szintén dédi az esküvönkön : amikor a pap kikisért a templombol és utunkra engedet a következöt mondta. a papnak: Fiatal ember most már hozza az én ruhámat is a ruhatárból unom ezt a szinházat.

Az én dédim és mamám valóvilg fanok,és folyamatosan leosztják őket,vagyis a tv-t.:D igaz a dédi már nem csak tavaly nyomta mert ő 8 után már alszik.

egyszer a mamám azt akarta mondani nyaldsgem de nyaldsdemet mondott (nyald ki a s*ddem) :D amúgy rengeteg beszólása van imádom:D

Veszett vén csaj :D

Én nagyon sokat tudnék mesélni a dédnagyapámról. Harcolt a 2. világháborúban és amikor német fogságban volt akkor lopott egy motort (feltételezem majd szét esett :D) és azzal menekült haza. Egy pap mondta nekik, hogy csak azt egyék meg ami az övéké, ne vegyék el más kajáját meg ilyenek, elindultak valahová de ő és az egyik társa visszafordultak valamiért és látták, hogy a pap tömi magába a sok kaját, erre nagyapám (aki elég nagyszájú volt egész életében) kérdezte tőle, hogy "mi a qva istent pofáztál nekünk?" :D Egyszer ráborította a polgármesterre az asztalt. Az ő udvarára senki be nem tehette a lábát csak akit ismert, de ha valaki nem tetszett neki akkor mindig mondta, hogy "fordulj meg oszt haladjál!" amikor valami kaja vagy valami jól sikerült akkor mindig bólogatott és mondta hogy "ezt kifogtam" <- ezt mai napig használjuk :DD Amikor már elkezdett betegedni (olyan 80 éves lehetett) és anyámék elvitték a kórházba akkor elkezdett ott kiabálni, hogy neki nem kell ott lenni, vigyék haza meg minden hülyeséget ami eszébe jutott, szólt neki anyám hogy "de nagyapa ne kiabálj már!" erre nagyapám "az a kisgyerek is kiabált!" :DDD fúú meg rengeteg jó beszólása volt az öregnek.

Ja még azt elfelejtettem, hogy amikor az a János pápa vagy ki meghalt (aki fiatalabb volt nagyapámtól) akkor nagyapám mondta hogy "na, Jani bácsi kifingott" :DD

Az én egyik nagyim sajnos skizofrén viszont olyanokat művel hogy meglehet halni rajta :-D Egyszer apunál ebédeltünk, akkor lett kész a lakásuk és ott volt 2 unokatesóm, apukám és a felesége és hát a nagyi, nagyban esszük a levest, nagy dinom dánom volt az asztalon és egyszer csak azt vesszük észre h mama a földön, az asztal jobbra dől és nagy jajongás. Mama alatt kitört a szék lába magával rántotta az asztal lábát is és beverte a falba a fejét. Utána 3 napig azt hallgattuk hogy görögdinnye nagyságú púp nőtt a fején, (persze semmi nem volt ott.)

Rengetegszer elesett már, nagyon strapabíró az öreglány... Ezt a történetet pedig az unokatesóim mesélték, én akkor nem voltam velük: mekibe kajáltak és mamára rájött a cifrafosás, (uncsi tesójaim még kicsik voltak) és mama nem hogy vissza ment volna a wchez, ő az egyik csatorna lefolyónál letolta a bugyiját és ott intézte el a dolgot a meki kirakatában. Gondolhatjátok az emberek arcát miközben ettek.... Nagyon ciki lehetett.

Baratnom dedije:

Sajnos szegenyke mar nagyon oreg volt es ezert gondot jelentett neki gyorsan eljutni a wc-re. Es ha el is jutott de mire letolta a bugyit mar keso volt. Ezert baratnom nagymamaja es az edesanyja kitalaltak, hogy nem kell bugyit hordania a hazba es csak hamar el a wc-re es raul. Mukodott ez a dolog nagyon szepen, semmi fennakadas nem volt. Egyik delutan eppen tarsasjatekoztunk a baratnommel amikor egy hatalmas pukit hallottunk a hatunkmogott. Odaneztunk es a dedi artatlan hangon megszollat: "csak egy pukica volt" mire a baratnom ranezett es hatarozott hangon megkerdezte "ha csak egy pukica volt akkor mit keres a xar a szonyegen?". Meg a mai napig is elrohogom pedig ennek mar tobb mint 10 eve.

Draga nagymamam:

Nallunk agyi erelmeszesedesben szenvedett es sajnos bizonyos dolgokat elfelejtett. Voltak olyan napok amikor azt hitte, hogy alagut rendszerben jarkal. Nem volt komolyabb gond vele csak neha ha elmentel mellette odaszolt es megkerdezte: " ez az alagut vezet a konyhaba, eltevedtem?" hamar megtanultuk, hogy nem szabad gyozkodni, hogy nem alagutakban jarkal hanem a sajat hazaba igy inkabb mindig csak annyit valaszoltunk, hogy: "igen mama" vagy "nem, ez a 43-as alagut, az 52-es vezet a konyhaba ugyhogy forduljon jobbra" o meg mindig halasan megkoszonte. Sajnos rosszabb ejszakakon volt olyan, hogy a szekrenyt nezte wc-nek ugyanis eltevedt az alagutban. :) Ma mar elnevetjuk ezeket de akkor szegeny edesanyammal meg nagyimmal takarithattuk...

Egyik nagymamám igazi népviseletes, kendős, meggörnyedt mesebeli nénike volt, szegénykém pár éve halt meg 82 évesen. Nagyon-nagyon szerettem őt. Olyan 16-18 lehetettem, unokatesómtól kaptam néhány tangát, erre mama beszól: "na, ez is csak arra jó, hogy épp eltakarja a két lyukat".:-)

A másik, kérdeztem anyumék hogy születtek (3. terhessége, ikrekkel, de persze akkor nem nagyon tudták, negyvenes évek végén). Elkezdi mesélni, hogy este babfőzeléket evett, nagypapámat meg felzavarta a padlásra lilahagymáért, mert azt kívánt hozzá nagyon, de éjjel elkezdett fájni a hasa. Mikor idáig ért a sztoriban, pont jött anyum az ikertesójával az udvaron, mama meg rájuk mutatott a görcsös ujjaival: "aztán reggelre meg meglettek ezek". Még most is látom a mozdulatot.:-)