Miért mindig a menyek panaszkodnak itt az anyósukra? Még egyszer sem láttam itt anyós beírását, hogy kiállhatatlan a menyem stb.

Nem számítok a házára, vagyonára. Mint mondtam ő ajánlotta fel, és mivel mégsem akarja betartani a szavát, így saját erőből akarunk elmenni, ami ellen foggal körömmel védekezik, és fúrja a kapcsolatunkat. Én egy fillért, még egy szöget sem akarok elvinni abból a házból, amibe ő pénzt adott.

És mint mondtam nem ő főz ránk, és nem ő fizeti a rezsinket. Ennél többet csak akkor tudnánk fizetni, ha mi tartanánk el őt.

Figyu kedves kérdező, gyere hozzánk lakni egy hétre meglátod miről beszélek! Aztán mondhatod hogy én vagyok e a szemét..

na mindegy még órákat tudnék erről mesélni.. inkább keresek egy másik kérdést, mert ezen most nagyon felhúztam magam.

14.56-os

A ház ahol a férjem lakik az övé és mégis hitelt vettünk a nyakunkba (a mai világban)hogy el tudjunk jönni. Igy se lettem jobb a szemében sőt ha lehet még jobban utál.

Én azt szoktam mindig írni a menyek kérdésére, hogy költözzön el, mondja meg a véleményét és ne menjen anyóshoz, ne jöjjön anyós, ha nem tetszik neki. Akkor tartsatok távolságot!

De azt én se értem, hogy odaköltözöl és nem tetszik. Akkor költözzetek el, lányok! A férj nem akar, mert MAJD az övé lesz minden? Hát a család fontosabb neki is, ugye? El kell költözni, majd 20-30-40 év múlva vagy örököltök, vagy nem. Kit érdekel, hogy anyós azért építette, hogy ott lakjatok? Én saját anyukámnál se laknék 1 percet se. Minden ember más, ez egy teljesen felesleges súrlódási felület.

Én át tudom érezni, mit éltek át, mert nekem is nehéz néha elviselni anyósomat, aki egyébként egy arany ember. De: soha ne hallgassatok, tűrjetek. Beszéljetek, mert szóból ért az ember. És ha annyira rossz, akkor költözzetek. Ha meg nem futja a költözésre, akkor el KELL viselni. Ha a háza jó neked, a pénze jó neked, akkor ő is legyen jó neked, én úgy gondolom.

15:06-os vagok:

szóval azért, mert nem vagyok hajlandó köpködni itten senkit (se menyt,se anyóst), akkor már le is vagyok pontozva?

A véleményemet ettől függetlenül fenntartom, azzal kiegészítve, hogy mindössze 1-2 hónapja látogatom ezt a fórumot, de igencsak sok "rossz anyuka a menyem, el kéne venni tőle az unokát" tartalmú kérdést olvastam.

Csak nem az anyós-meny problémára van rágömbölyítve, hanem, az "én vagyok a szupernagymama" témára.

Ja!

És nagyon-nagyon sok anyóst is hallok ám panaszkodni, de nem látatlanba a neten! Hanem a családban, lakókörnyezetben, munkatársaknak, olyan "lejárató hadjárat" keretében.

Meg: minek laknak akkor az anyósnál?

Ja, mert sokszor a fiuk nem hajlandó külön költözni. Címszó: ugyan már,szegény anyu egyedül marad ebben a nagy házban. úgyis segítenem kellene neki... és aztán, mikor ott a konfliktus az anyukája és a felesége között, akkor meg átmegy "Sehall-selát Dömötörbe", szinte elmenekül otthonról, oldja meg egymás közt a két nő.

Na, akkor mára már tessék jól lepontozni!!!

Nagyon szeretem a szüleimet, és a párom szüleit is. Lehet, hogy szerencsém van, hogy ők is szeretnek? Nem tudom. De egy biztos: a saját szüleimmel sem laknék egy házban már, még szingliként sem. Mert tudom, hogy megmérgeződne a kapcsolatunk. Ami a "minek laknak az anyósnál?" kérdést illeti: mi is lakhattunk volna a szüleimnél, nem tettük. Nemcsak a kapcsolat miatt, hanem mert úgy gondolom, hogy nekik is joguk van végre "gyerekmentesen" élni, én pedig "szülőmentesen". Ez az élet rendje. Ha valami konfliktus van (mert volt), akkor mindenki a saját szülője felé intézte a dolgot, ezt így tartom helyesnek. Ezen felül pedig úgy gondolom, hogy aki nem keres annyit, hogy legalább egy albérletet fenntartson, az ne vállaljon gyereket. Nemcsak anyagi megfontolások alapján, hanem mert a gyerek születése mindig is megnöveli a konfliktusokat.

28/N

Én csak azt nem értem, hogy honnan veszik a menyek a bátorságot? Az anyós az, aki a férjet felnevelte. Azt az embert, akit a legjobban szeretünk, akinek gyereket szültünk. Nyilván jól nevelte, ha mi beleszerettünk. Akármennyire is nem tetszik, amit mond vagy csinál, soha még csak rosszat sem mernék gondolni róla. Ő a férjem édesanyja. Erre miért nem gondol senki, amikor elkezsi szidni?

Egyébként meg tényleg nem jó együtt lakni senkivel. Sem szülővel, sem anyóssal. Én érettségi után elköltöztem otthonról. Egyetemi kollégiumba, egyetem után meg albérletbe. Most már férjnél vagyok, gyerekünk is van, de soha nem gondoltunk arra, hogy valamelyik szülőnél kellene lakni. Mert nem ez az élet rendje. Ha nem tetszik, költözni kell. Az örökség meg majd csak akkor lesz aktuális, ha valaki meghal. Azért ott élni a házában, mert majd egyszer megörököljük, az nekem olyan, mintha arra várnék, mikor hal meg.

34 éves nő