Miért nznek furan azért mert nem dolgozom? Vagy mit hazudjak mit dolgozom? A férjem tart el nem értem mi ebben a rossz?

Szerintem különbséget kellene tenni azok között akik gyereket nevelnek közben, esetleg tanulnak mellette és otthon vannak. Gondolom aki gyerekkel van otthon az később ha elég idős lesz a gyerek, akkor azért szeretne elmenni dolgozni is.

Az más tészta ha valaki csak van és semmit nem csinál és nem is akar munkát keresni.

Én anyósom ilyen.

Sok életében nem dolgozott szinte, de 39 éve nincs bejelentett munkahelye. Neki egy fillér nyugdíja sem lesz.

Őt nem zavarja, elszöszmötöl otthon...pedig néha anyagi gondjaik vannak, mégis büdös neki a munka. Mondjuk van 8 általánosa. Én őt kicsit lenézem, mert legalább elmehetett volna valami tanfolyamra is a munkaügyön keresztül, de ő szégyelli, hogy nincs iskolája, így inkább nem megy.

A háztartást egy dolgozó nő is elintézi.

Kérdező, ha nektek jó így, nem értem, miért szítod itt az indulatokat. Vagy mégis unatkozol otthon?

első vagyok.

Néhányan érintve érezték magukat gyermeket nevelőnőként. Nem erről beszéltem és gondolom akérdező sem. Én is otthon voltam agyerekekkel, aqz más kérdés, hogy az alatt én tanultam. De a gyerekkel otthon lévő anyára senkitől nem hallottam soha egy rossz szót sem.

A kérdezőnél arról van szó, hogy se gyerek, se munka.

Azt írod fizuetitek a nyugdíjjárulékot. Nyugdíjjárulékot csak bér után lehet fizetni. Szerintem utánad csak tb lesz fizetve.

Szerinted mennyi lesz a nyugdíjad, ha nyugdíjas leszel? minmál?

Mert az alap családmodell két dolgozó emberből áll, és nehéz ezen túl is látni.

Most leírhatom, hogy benne van ebben egy hatalmas adag irigység is, és igazam is lenne. A legtöbb ember fel sem fogja, mennyire hosszú idő az a 40 év munkaviszony amit le kell majd dolgoznia, hogy a nyugdíjához jusson.

Ha ehhez hozzárakjuk, hogy ezen emberek ki tudja hány százaléka szereti csak a munkáját, akkor már látható, hogy miért néz valaki gyűlölettel arra, akinek nem kell minden egyes héten felvenni a műszakot napi 8-12 órában, sokszor embertelen körülmények között és olyan emberekkel, akikhez képest az SS őrszemélyzet tagjai napközis felvigyázóknak tűnhetnek.

Mindezt 40 évig úgy, hogy sokuk meg sem éri a nyugdíjat, alig látja a családját, és a legszebb emléke az, amikor egy nap 1 órával korábban mehetett haza.

Igen, ilyen körülmények között eléggé ellenszenvesnek tűnhet egy háztartásbeli.

Ennek ellenére nem tudok együtt érezni a rosszindulatot táplálókkal, akik már az illető válás utáni életét fejtegetik, akik rosszat kívánnak neki, mert volt annyira szerencsés, hogy a párja képes volt megnyugtató anyagi körülményeket biztosítani neki és a gyerekeinek.

Igen, ha ennyire jól keresnék akkor én is azt akarnám, hogy a párom ne dolgozzon. Nem azért, mert függésbe akarom hozni a pénzemmel, hogy aztán minden veszekedésnél az orra alá dörgöljem. Azért, mert az ő kényelme a legfontosabb számomra, és nincs szükségem plusz 70.000 nettóra havonta a többszázezer mellé, de egy boldog, kiegyensúlyozott párra annál inkább, aki nem idegbeteg a főnök, a munka, a kollégák miatt.

Ezt persze sosem fogja megérteni az, akinek a két kereset létszükség. Csak annyit tudnak, hogy ítélkeznek. Nyugdíj? Minek? Akik ide írnak, annak a fele soha nem fogja megérni, akkor pedig sok értelme volt a sok befizetésnek. Aki pedig megéri, annak olyan kevés lesz, hogy azt már bajosan nevezhetnénk életnek. Akkor mi a különbség?

De ha mindenáron ez a vitaalap, akkor lehet fizetni életjáradékot, és akkor nincs gond.

De ismétlem, ezt csak az érti meg aki benne él. Kívülről ez csak úgy néz ki, mint ha az illető a négy fal között ülne egész nap, pedig az az igazság, hogy bármit megtehet. Sokan vállalkoznak közülük, mások pedig azt csinálják, amit szeretnek, élik az életüket.

Ez pedig iszonyú fájdalmas azoknak, akik hazaérve csak arra találnak időt, hogy elvégezzék a házimunkát, és lefeküdjenek aludni, mert másnap megint megy a hajtás.

Ilyen körülmények között persze, hogy bemeséli magának az ember hogy ez jó, és így boldog, de azért ott van legbelül a tudat, hogy jó lenne máshogy. Mert bizony sokan tekintenek vissza öregkorukban az életükre, és nem nagyon emlékeznek másra, csak a munkára, a szűkölködésre, beosztásra, nehézségekre.

A lenézés tehát eléggé ökölbe szorult kézzel történik, nagyjából olyan szinten, ahogy az egyszeri ember legyint a gazdagokra, "Mit nekem pénz, én boldog vagyok ennyivel is..."

TB -t is fizeti a férjed utánad? vagy pénzért voltál kórházban?

Miért nem szülsz gyereket? Legalább elfoglalnád magadat.