Öcsémből meleg lesz? Tehetetlenek vagyunk a lányossága eltörlésében.8 éves.

A férjem is ilyen volt ennyi idős korában. Sőt, röhögve mesélte, hogy 7-8 évesen felvette az anyja ruháit, kisminkelte magát (jó, bohócformára, mert kézügyessége még nem volt hozzá) és mondta, hogy őt most szólítsák Katikának.

A családja jót mosolygott rajta, aztán nem foglalkoztak vele.

Ő meg kinőtte, kamaszkorában már talán túlzóan is hajtotta a lányokat. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mi lehetett az oka a "Katika vagyok" dolognak. Azt mondta, hogy semmi extra, kicsit jobban érdekelték a lányos dolgok. Tény, hogy a személyiségében van néhány nőies vonás - empatikusabb, háziasabb. Viszont ezek felnőttként pozitív vonások.

Ellenben én fiús voltam. Sőt, kapaszkodj meg, 8-9 évesen közöltem a szüleimmel, hogy amint betöltöm a 18-at átoperáltatom magam férfivá. Gondolom lábon kihordtak egy infarktust, de nem szóltak semmit.

Én magam kértem tar fejet, egy az egyben fiúnak néztem ki, mert ugye akkor még mellem se volt. Több lányt is feleségül akartam venni.

Aztán jött a kamaszkor (13-14 év), akkor jöttem rá, hogy hoppá, így nem jövök be a fiúknak. Szép lassan váltottam nőies irányba.

Nálam egyértelműen az volt az ok, hogy "férfiasabb" a mentalitásom. Ennek nincs köze a szexuális irányultságomhoz, mert nőhöz nem tudnék úgy hozzáérni. Viszont kevésbé vagyok érzelmes, érdekelnek az autók, a póker, a lövészet. Tehát a tipikusan férfias dolgok vonzanak.

Ha akkoriban anyámék patáliát csapnak, lehet, hogy rögzül bennem, hogy valami rosszat csinálok és a mai napig nem lenne egészséges önértékelésem, azt se tartom kizártnak, hogy valamilyen pszichológiai problémám lenne.

Apátok túl szélsőséges, hogy ő ilyen külsőségekhez kapcsolja a férfiasságot. Egy férfi akkor is lehet férfi, ha nem a tankok meg az autók érdeklik. Lehet, hogy nem domináns típus és soha nem is lesz az.

Amit most csináltok vele, azzal egy dolgot biztosan el fogtok érni: lelki törést szenved.