Vajon helyes döntés így megtartani a babát?
26 éves vagyok. Viszont soha nem szerettem volna gyereket, most mégis várandós vagyok. Az anyagiak rendben is lennének, de itt a de.
Úgy érzem, nem tudnám szeretni, hogy túl önző vagyok ahhoz, hogy egy másik kis embernek rendeljem alá a saját vágyaim és szükségleteim. Hogy a szakmámban kéne sikereket elérnem továbbra is. Tudományos területen dolgozom, és ez a szerelmem. Nem szívesen esnék ki belőle.
Párom van, együtt élünk, és ő is elfogadta korábban, hogy nem szeretnék gyereket, most mégis örül, hogy becsúszott (védekezés mellett). Ő is jól keres, 36 éves, és azt mondja, tartsuk meg, segít mindenben.
Én mégis úgy érzem, nem vagyok rá kész, de soha nem is leszek. Érdekelne, ti hogy döntenétek a helyemben.
Még van időm megrágni a dolgot, az orvos szerint maximum 5 hetes terhes lehetek.
40.
Ez azért durva általánosÍtás, én pici baba mellett folytattam a munkám. Össze tudtuk úgy hozni, hogy a párom tudott rá vigyázni pár órát.
Azért mondtam, hogy egyéntől függ, mennyire támogató a férfi partner (ismerek azért pozitív példákat is! akiknek nem csak a szájuk jár, hanem tényleg mindenből részt vállaló apák), és a nőnek ezt reálisan kell látnia. ("majd a gyerek megváltoztatja" - ebben tényleg nem érdemes bízni. De ha eddig is segítőkész volt?)
Kérdező, Ti már együtt éltek? Eddig hogy viszonyult a gyakorlatban az otthoni feladatok megosztásához?
Nagyszülők mennyiben segítenének be? Az én Anyukám pl. szinte "elrabolná" a gyereket, ha végre szülnék.
41. aki pl 3 műszakot dolgozik a megélhetésért, annak vajmi kevés 1 pár óra (ez nem a kérdezőre vonatkozik, de most te is általánosítasz.)... ráadásul, azt nevezed segítségnek hogy 24-ből egy párat átvesz?
igen általánosítás, de van amit csak az anya képes megcsinálni...
és az is szép h beadja bölcsibe, de ha nem ő neveli a gyerekét, az olyan mintha nem is lenne gyereke. kihagyja voltaképpen a gyerekkorát. hidd el, nagyon nehéz munkával összehozni a gyereket....még a szórakozást is nehéz a munkával összeegyeztetni, nemhogy egy olyan babát aki mellet egy átlag anya legszívesebben 0-24 ben ott lenne.
ez valamelyik részről nagyon nagy lemondással fog járni. vagy a munka, vagy az anya-gyerek kapcsolat bánja.
Mi rosszat mondtam? (Komolyan)
17.33
Én senkit nem pontoztam le, nem értem, más miért teszi.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek!
17:33, szerintem jót írtál.
Minden véleményt köszönök, hasznos, hogy ennyit megosztottatok velem.
Szerintem tedd félre az elvárásokat és dönts úgy ahogy neked a legjobb. Nem bántani akarlak, de megszülni egy gyereket azért, mert különben "csúnyán néznek rád" elég nagy hiba. Meg arra alapozni, hogy majd csak megjön az anyai ösztön. Szerintem érzed Te legbelül, hogy mi lenne a helyes és mindezt nem azért mondom, mert gyerek ellenes vagyok. Mindennél jobban szeretnék anya lenni és remélem/érzem hogy majd jó anyuka leszek.
Viszont nem beszélnék rá senkit, aki nem akar. Tudod nem akarásnak nyögés a vége. Két életet is tönkre tehetsz ha nem úgy sül el, ahogy reméled. Mert most oké sokan mondják, hogy "nincs ennél jobb dolog az életedben", "majd rájössz ha először láthatod" stb. De mi van akkor, ha már most érzed, hogy nem lesz így? Akkor majd 15 év múlva ugyanezek a válaszadók fognak neked esni, hogy minek szültél gyereket, ha nem vagy képes maximálisan és feltétel nélkül szeretni? Vagy majd a "szegény gyereknek" mondogatják, hogy ilyen-olyan az anyukád? Most komolyan hány olyan kérdés van itt minden nap amire élből fröcsögnek a válaszok, hogy "anyád vett volna inkább kaktuszt, mert ilyen-olyan felelőtlen".
Tényleg nem Téged akartalak ezzel megsérteni, ne haragudj. Csak próbálok rávilágítani, hogy nem az egyetlen üdvözítő lehetőség, hogy mindenkire "rátukmálják" az anyaságot. Ha te nem érzed képesnek erre magad, akkor nem lesz jó vége ha megtartod a babát. Ha csak bizonytalan vagy, mert hirtelen rád szakadt a döntés, akkor jól gondold meg.
Mindenesetre kívánom Neked, hogy olyan döntést hozz, amit nem bánsz meg.
Azért elég durva látni a válaszokat, meg azt, h mindenkit lepontoznak, aki kicsit is a baba mellé áll.
Nézd kérdező, teljesen a te életed, te döntesz, senki nem mondhatja meg, mit csinálj.
Én mindentől függetlenül azt vallom (és most nem akarlak meggyőzni, de akkor is így gondolom), hogy egy embernek JOGA van az élethez. Ami pedig már benned van, az egy ember. Soha nem vetetném el a gyerekemet, csak mert hibáztam, csak mert más hibázott... még ha nem lenne egészséges, akkor is megszülném és küzdenék érte, vele...
(Egyetlenegy esetben találom elfogadhatónak az abortuszt, amikor teljesen megértem. Amikor valakit megerőszakolnak. Abban az esetben nagyon is megértem, h az anya nem akar tudni a baba létezéséről.)
De egy ember nem dönthet egy másik ember életéről. Nincs jogom ahhoz, hogy elvegyem tőle az életét, csak mert fontos a munkám (egyébként karrierista vagyok), vagy mert épp nem ideális helyre/időben fog születni, vagy mert megnehezíti az életemet. Egy gyerek, akinek a szülei nem tudnak gondoskodni róla, elkerül mondjuk rokonokhoz, nehéz lesz a gyerekkora... de felnő és él. Szerinted örülne neki, ha megtudná, h majdnem meghalt, mielőtt még megszületett volna? Bármennyi rossz érje, nem hiszem, h ő azt az utat választaná. Meg én amúgy is úgy gondolom, hogy ő én is vagyok. És magamat sem ölném meg.
Most jöhetnek a lepontozások, meg az, hogy mégis hogy gondolom ezt... nem, nem vagyok elvakult, sem bébib.zi, de akkor is így gondolom. Ha engem felneveltek a szüleim, akkor én miért ne lehetnék magam is szülő egyszer?
" Ami pedig már benned van, az egy ember."
nem ember. embrió + parazita. biológiai értelemben. ha nem hiszed olvass tudományos könyveket is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!