Vajon helyes döntés így megtartani a babát?
26 éves vagyok. Viszont soha nem szerettem volna gyereket, most mégis várandós vagyok. Az anyagiak rendben is lennének, de itt a de.
Úgy érzem, nem tudnám szeretni, hogy túl önző vagyok ahhoz, hogy egy másik kis embernek rendeljem alá a saját vágyaim és szükségleteim. Hogy a szakmámban kéne sikereket elérnem továbbra is. Tudományos területen dolgozom, és ez a szerelmem. Nem szívesen esnék ki belőle.
Párom van, együtt élünk, és ő is elfogadta korábban, hogy nem szeretnék gyereket, most mégis örül, hogy becsúszott (védekezés mellett). Ő is jól keres, 36 éves, és azt mondja, tartsuk meg, segít mindenben.
Én mégis úgy érzem, nem vagyok rá kész, de soha nem is leszek. Érdekelne, ti hogy döntenétek a helyemben.
Még van időm megrágni a dolgot, az orvos szerint maximum 5 hetes terhes lehetek.
Sokan leírták már, hogy neked kell döntened. Mi csak pro-contra lehetünk.
Egy gyermek ajándék.
Hiszek Istenben (vagy nevezzük sorsnak), s nem véletlenül adta neked ezt a keresztet.
Talán így akar ráébreszteni arra, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a pénzszerzés, a karrier.
Annak is igaza van, aki azt mondja, hogy ne szüld meg, mert a gyerek látja kárát. De nem te és nem a gyerek kérte, hogy megfoganjon.
Arra is gondolj, hogy mi értelme az életnek, ha nincs senki, akiért éljünk. Mert oké, most még van a munkád, van a párod, együtt utazgattok, esetleg építgetitek a családi fészket stb.
Nekem még nincs gyerekem, de pár év múlva már szeretnék. S addig még azt is meg kell találnom, akitől szeretnék.
Neked van egy ilyen embered. Megvan a hátteretek is.
Lélekben kell eldöntened.
Az, hogy milyen anya lennél, az csak akkor fog kiderülni, ha tényleg az leszel. Ne mond azt, hogy rossz anya lennél? Miből gondolod? Ha van önfegyelmed, felelősségtudatod (s márpedig, ha kutatsz, akkor van, vagy kell, hogy legyen), akkor
biztos, hogy ezt is meg fogod jól oldani.
De sok kegyelmet kívánok, bárhogy is döntesz.
Tudom, hogy az embernek nehéz feladni az álmait, önmagát, az életét, de ha pár hónap után dolgozni akarsz, azt is meg fogod tudni oldani.
Sok sikert!
Én (31/N) sem vagyok az az anya-típus, nem utálom a gyerekeket, de nem érzékenyülök el tőlük, és nem vágyom arra, hogy nekem is legyen. De amikor két hétig esélyes volt, hogy "baj lett" (kiszakadt óvszer), valahogy tudtam, hogy ha gyerek van, az meg fog születni, és már egészen bele is nyugodtam. (Nem vagyok se vallásos, se abortuszellenző. Egyszerűen csak így éreztem.) Szinte csalódtam, amikor megjött. Utólag persze reálisabban látom saját magamat és jobb így.
Egyszer majd lehet, hogy lesz, de én csak támogató partnernek szülnék, aki mindenből részt vállalna (pl. a pelenkázásban is, semmire nem mondaná, hogy nem "férfimunka", kivéve amire biológiailag képtelen: szülés, szoptatás, de azon túl semmire)
Úgy látom, Neked lehet, hogy van egy ilyen támogató partnered.
Beszéljétek át, hogy a gyerek megtartása esetén hogyan tud és akar támogatni a jövőben, hogy a karrieredben ne legyen komoly törés.
A tudományos pálya vonzerejét megértem (ez a nem a szó szoros értelemben vett pénzszerző karrier, kedves előző!!! Ez annál sokkal értékesebb), én is erre törekszem, de ismerek sok olyan nőt, aki előrejutott az egyetemi ranglétrán, és gyereke is lett.
Nehéz, de egy igazán támogató partnerrel aki Téged egyenrangúnak tekint, és nem a házicselédjének, és a gyerek se csak dicsekedni kell neki, hanem kiveszi a részét a gondozásából is, nem elképzelhetetlen.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez nem a szokványos "csak a pénzért" munka, mert vannak ismerőseim, akik még tudományos fokozat mellett is szültek (ráadásul ikreik lettek). Itt nem is az a probléma, hogy kutatni szeretne (sőt, én is örülnék neki, ha én megtehetném), csak arra akartam rávilágítani, hogy a munka nem minden. Ha megszületik a gyermek, akkor is (ő dönti el, hogy mikor) visszamehet dolgozni, akár otthonról is dolgozhat.
De lehet, hogy később bánni fogja.
S igen, nem kell, hogy egyedül dönts, hiszen mindkettőtök életét borítja a gyermek, nemcsak a tiédet.
Üljetek le, tisztázzátok, hogy ki mit szeretne, kinek milyen aggodalmai vannak, ki mit vállalna, ha a gyermek mellett döntötök.
gondolj bele pár év mulva a gyerekeddel mentek a laborodba vagy máshová ahol kutatsz és lehet az Ő sugallatára találsz fel/fedezel fel valami olyan dolgot amit nélküle nem tudnál megtenni.
Én hiszek abban hogy az igy "becsuszott" babáknak dolga van a Földön, igy vagy ugy kiskorban vagy nagyban Veled vagy mással.
Nem véletlen fogant meg. Gondold át, gyakorlatilag nagy pocakkal dolgozhatsz és szülés után 6 héttel mehetsz vissza, tápszer van ha szoptatással nem akarod magad lekötni.
Én azt látom a sorok között tudnád nagyon szeretni a babád csak hirtelen jött megrémített. Megértelek, de azért gondold át...Szerelmetek gyümölcse, és nem egy iszákos alkesz csöves a párod hanem ujjong. Nem mindegy.
"Én hiszek abban hogy az igy "becsuszott" babáknak dolga van a Földön, igy vagy ugy kiskorban vagy nagyban Veled vagy mással."
Tudod mennyien vannak, akik becsúszott gyerekek? Mi dolguk volt/van? Sikeresek benne? Úgy általában hogy megy soruk, sikeresebbek, mint a tervezett babák?
"Egy kis ember aki feltétel nélkül,szeret bármilyen is vagy."
Ez olyan önzetlenül hangzik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!