Vajon helyes döntés így megtartani a babát?

"Viszont soha nem szerettem volna gyereket"

"Úgy érzem, nem tudnám szeretni, hogy túl önző vagyok ahhoz, hogy egy másik kis embernek rendeljem alá a saját vágyaim és szükségleteim."

"Tudományos területen dolgozom, és ez a szerelmem. Nem szívesen esnék ki belőle."

"Én mégis úgy érzem, nem vagyok rá kész, de soha nem is leszek."

Ez több,mint elég ahhoz,hogy azt mondjam én a helyedben nem szülnék.Nem elég,ha a gyereknek van mit enni,van hol aludni és van mit hordani.Kell az is,hogy érezze szeretik és nem csak megtartották,mert becsúszott és akkor már mindegy.Képes vagy-e arra és akarsz-e vele foglalkozni intenzíven,nem csak megoldani a felügyeletét,letudni,hogy jól van,vigyáznak rá én pedig élem tovább az életem,mintha ő nem is lenne.Lemondani egy-egy konferenciát,külföldi utat,mert neki ovis rendezvénye van,vagy mert beteg.Hazamenni,nem túlórázni,csak azért,hogy te fürdesd és fektesd le.Sütit csinálni,mesét olvasni,szülinapi zsúrt rendezni. Szépen és jól hangzik,hogy majd ott az apuka,de a gyereknek két szülő kell,az első pár évében pedig különösen az anyja a fontos.

Félre téve a te indokaid, nézd meg a következményeket. A párod szeret, a gyerek mellett voksolt. Mit érezne ő, ha mégsem születne meg a babátok? Mi lenne a következménye ennek? Elviselné, vagy elhagyna? Te hogyan viselnéd ezt? Vagy hogyan viselnéd, hogy örökre nyomot hagyna ez a kapcsolatotokban?

(Nem a gyerekre akarlak rábeszélni, hanem arra, hogy aki kapcsolatban él, az a másiknak a vágyait is szem előtt tartja. Esetleg az apuka is maradhatna otthon a babával fél évig, aztán bölcsibe is mehet. Sok millió gyerek túléli minden nap, hogy nem csak az anyjával tölti el az egész napját. Illetve, ha szerencséd van, szülésed napjáig dolgozni tudsz, és a 4 napos kórházi tartózkodás után ugyanúgy tudod majd ellátni a munkád...Egyébként pedig azt gondolom, minden abortusznak megvan a maga jó indoka.)

28-as:Én is becsúszott gyerek vagyok,hát nem mondom,k*rvára boldog lehetek...A szakmám ellenére egy rohadt gyárban húzom az igát.Ez az én "dolgom" a Földön mi?

Kedves kérdező:

A dolog nagyon kétesélyes.Vagy megjön az anyai ösztön,vagy nem.Egy idős vagyok veled,de nekem sem voltak soha anyai ösztöneim,nem is lesznek,párom sincs a gyermekvállalásra,amit szerencsére nem érzek problémának.Nem árt azért végiggondolni.Párod már 36 éves,nemsokára indul nála a kapuzárási pánik.Lehet,hogy hülyén hangzik,de tanulmányok bizonyítják,hogy a férfiak többsége ilyenkor válik el,és kezd új életet.Ott van a karriered,amit ugye szeretsz.Sokan leírták,hogy szülés után is visszamehetsz dolgozni.Nem tudom,hogy ők melyik ország viszonylatait nézték ez ügyben,de Magyarország nem ilyen szép rózsaszín.Itt gyerek nélkül is baromi nehéz elhelyezkedni,hát még gyerekkel.Sokan panaszkodnak erről az oldalon ez miatt,és nem mondom,hogy nincs okuk rá.Arra is gondolnod kell,hogy kibírnád-e az éjszakai etetést,a betegségeket,hogy zsírkrétával összemázolja a falat,intőt hoz suliból,nem jár iskolába esetleg,vagy rossz társaságba keveredik.Tudom,hogy ha mindenki ezekre gondolna,egy gyerek sem születne,de a te esetedben ezt is mérlegelném.Mi van,ha abszolút nem érzel iránta semmit,még mondjuk egy év múlva sem?

Nehéz döntés,én a helyedben édesanyám véleményét is kikérném,és persze a pároddal mindenképp beszélned kell.Pozitívumokat nem írok,azt már előttem megtették.Viszont ha arra jutnál,hogy nem akarod,ne menj abortuszra,inkább add örökbe olyan párnak,akiknek minden vágya egy gyermek.Nem vagyok abortusz ellenző,ne érts félre.

Ha úgy határoztok,hogy megtartjátok,akkor előre is sok örömet kívánok a picihez.Tisztázd a pároddal a házi szabályokat,osszátok be a feladatokat,elvégre ketten vagytok szülők.

Ha esetleg bárkit megbántottam volna,akkor elnézést kérek.Már elég álmos vagyok,kicsit rendszertelenül jöttek a gondolataim.26/N

Nem olvastam el a válaszokat.

Velem is ez történt 6 éve 25 évesen, azzal a különbséggel, hogy nekem akkor pont megrekedt az életem és egyfajta sorsszerűségnek tekintettem a terhességemet.

Viszont pont ilyen volt a hozzáállásom az egészhez és én is dohányoztam.

3 hónapig rágódtam a dolgon, végül úgy döntöttem, hogy ez nem lehet véletlen, úgyhogy megtartottam. A párom mellettem állt, bár neki is nehéz volt.

Nem mondom, hogy könnyű volt elfogadnom, mert még a mai napig is megfordul a fejemben olykor, hogy mennyivel könnyebb volt a régi életem és bizony néha nagyon hiányzik, de azután mindig rájövök, hogy a könnyedsége mellett legalább ennyire üres is volt, összehasonlítva a mostanival.

Sosem vágytam gyerekre, sosem képzeltem el magam anyaként, annyira nem illett hozzám ez a szerep és most mégis már van 2, akik hosszútávú célt adtak az életemnek és segítettek jobb emberré válnom. Tudom, ez nagyon nyálasan és sziruposan hangzik, de így van.

Amúgy ezt csak te tudod eldönteni, ne hagyd magad befolyásolni, különben egy életre megbánhatod a döntésed, akármi is legyen az.

szerintem azzal h kevesebbet dohányzol,tudat alatt már meghoztál egy döntést.

És igaza van annak aki azt irta h nem muszáj neked otthon maradni a picivel

Ugyanebben a cipőben jártam mint te. Sosem akartam igazán gyereket, inkább a karrierre koncentráltam. Erre becsúszott védekezés mellett. Teljesen bepánikoltam, zokogtam (de nem is tudom elmagyarázni, hogy miért). Kb 2 napig gondolkoztam a dolgon és úgy döntöttem, hogy megtartom. 23 voltam amikor megszületett, az eleje nagyon furcsa volt, aztán napról napra jobban megszoktam a helyzetet. Már 3 és fél éves, ha ránézek amikor nevet néha eszembe jut, hogy hogy voltam képes annak idején arra gondolni hogy netalán elvetessem? Örülök, hogy így döntöttem, most hogy oviba megy én is megyek vissza dolgozni, így folytatódhat a karrier kérdés viszont amikor a munkából hazaérek, lesz aki majd elmeséli a napját (az apukáján kívül). Én nem mondom hogy ne vetesd el, azt sem, hogy igen, próbálj meg érveket és ellenérveket keresni. Biztos nem fér bele neked az az 1-2 év kiesés a munkában? Remélem tudtam segíteni.

Szép napot!

hát, én hasonló alkat vagyok..és a helyedben nem tartanám meg..

az meg h besegít...cuki, de tudod mi lesz belőle?: semmi.

nem tud besegíteni ha este fél óránként felkel, mert szopni akar majd, ahhoz meg te kellesz.

sztem pelenkázni se fogja, a férfiak nem olyanok...és akkor még a többiről nem is beszéltünk...

házimunkában besegít egyáltalán?..mert ha nem akkor még az is a tiéd lesz.

de te tudod. de ha nem is szeretnéd, sztem nem éri meg...csak mindkettőtök életét tönkretennéd.