Vajon helyes döntés így megtartani a babát?
26 éves vagyok. Viszont soha nem szerettem volna gyereket, most mégis várandós vagyok. Az anyagiak rendben is lennének, de itt a de.
Úgy érzem, nem tudnám szeretni, hogy túl önző vagyok ahhoz, hogy egy másik kis embernek rendeljem alá a saját vágyaim és szükségleteim. Hogy a szakmámban kéne sikereket elérnem továbbra is. Tudományos területen dolgozom, és ez a szerelmem. Nem szívesen esnék ki belőle.
Párom van, együtt élünk, és ő is elfogadta korábban, hogy nem szeretnék gyereket, most mégis örül, hogy becsúszott (védekezés mellett). Ő is jól keres, 36 éves, és azt mondja, tartsuk meg, segít mindenben.
Én mégis úgy érzem, nem vagyok rá kész, de soha nem is leszek. Érdekelne, ti hogy döntenétek a helyemben.
Még van időm megrágni a dolgot, az orvos szerint maximum 5 hetes terhes lehetek.
Azt,hogy én hogy döntenék ha ilyen helyzetben lennék,az neked nem old meg semmit.
Az biztos,hogy én pontosan tudnám,hogy miért vállalok vagy nem vállalok babát.ha úgy érezném,hogy durván kifejezve a "hátam közepére sem kéne egy gyerek" akkor nem tartanám meg.Ha úgy érezném,hogy egy gyerek nekem csak nyűg,és hátráltatna akkor nem tartanám meg.
Ha úgy érezném,hogy idővel tudnám szeretni,csak éppen most pánikolok akkor megtartanám.Ha úgy érzem,hogy bizonytalan vagyok,és valahol jó lenne egy baba is akkor megtartanám.
Egy valamiben 100%-an biztos lennék.Nem érdekelne a sok abortusz ellenesek,a gyilkost kiáltók.(sajnos vannak ilyenek is)
Nem dönthetek helyetted, de én azt mondanám, hogy mindenképpen tartsd meg! Rettenetesen önző dolog csak azért elvetetni, mert nincs kedved gyereket nevelni... én soha nem tudnék ilyet tenni.
Szerintem az a 9 hónap, ameddig a terhesség tart, bőven elég lesz, hogy felkészülj az anyaságra. Közben pedig hátha az anyai ösztönök is kialakulnak :-)
23/L
Esetleg ismertek valakit (akár magatokra ismertek), aki mindig azt a véleményt osztotta, hogy soha nem szeretne anya lenni? Hogy a jelleme nem összeegyeztethető az anyasággal? Bennem hatalmas félelem van most. Úgy érzem, tudnám szeretni, de inkább sajnálnám, mert soha nem lennék jó anyja, ebben biztos vagyok. Ezt pedig sem a bölcsi, sem aupair, senki nem adhatná meg neki, csak én, viszont én nem tudnám.
Igen, a cigit mérsékeltem, de nem tettem teljesen le. Valami valóban motoszkál.. legdominánsabban a sajnálat.
Az én lányaim sem tervezett gyerekek.És mégsem bánom ,hogy megszülettek.A nagyot 25 a kicsit 37 évesen szültem.Hidd el nekem a gyerek a világ legnagyobb csodája.Egy kis ember aki feltétel nélkül,szeret bármilyen is vagy.Ha a párod örül neki ne vetesd el.Találkoztam már olyan helyzetben lévővel mint Te .Ő elvetette.Utána pedig lelkileg ,idegileg összezuhant.Évekig /és talán a mai napig /az számolgatja ,hogy most mennyi idős lenne a gyermeke.A párja pedig lelépett egy másik nővel aki szült gyermeket.Fogod szeretni hidd el.
A minimális dohányzásod miatt pedig ne aggódj.Napi pár szál cigit én is elszívtam.És a lányok sem koraszülöttek sem kis súlyúak ,és egyéb bajuk sem lett.
Nyilván azt mondanám, tartsd meg, ha megszületik, biztosan előtör az anyai ösztönöd.
De aztán eszembe jutott, hogy régebben volt itt egy kérdés... Pont, mint a tiéd.
A nő végül megszülte, de talán 1 év körül volt a baba, mikor rájött, hogy tényleg nem neki való az anyaság. Szétmentek a férjével, a gyerkőcöt a nagyszülők nevelik.
Nehéz döntés, neked kell határoznod! De egy esélyt mindenki megérdemel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!