Mit csináljak? Tanácsokat kérek nem pedig lehurrogását

És szerinted anyukád képes lenne azt elviselni, hogy a lánya miatta menjen abortuszra?

Mert szerintem ez a tudat egyszerűen kibírhatatlan.

Esküszöm döbbenet, hány okostojás osztja itt az észt az illetékesek és a tények ismerete nélkül.

Kérdező, a szülőkkel üljetek le és beszéljétek meg. Bizonyára ők is előállnak valami javaslattal, nem hiszem, hogy megkívánnák azt, hogy elvetesd. De ha mégsem tudod megtartani, ne aggódj! Még fiatal vagy, egy szakajtónyi gyereked születhet akkor, amikor tényleg készen álltok rá.

Bocs, de majd akkor állnak készen, amikor nem azon kell agyalni, hogy nyomorog-e majd a család vagy sem.

Én gyermekpszichológus vagyok és állami gondozottakkal is foglalkozom. Ha tudnák a kedves kommentelők, hogy hány szegény bogár van gondozásban, mert a szülők "készen álltak", mert a baba volt a "jel" és egyéb marhaságok, de se pénz, se lehetőség, se munka, semmi. Mert azt mondták, ha ad az isten báránykát, majd ad legelőt is. A legelő sehol, a szülők albérletben valahol az országban, ahol munka van, de ahova a gyerekek már nem mehettek, mert akkora bérletet megfizetni már nem tudnak.

Mind így kezdődik. Hogy pénz nincs, a munkából épphogy megélnek a fiatalok, a családot támogatni kell. Ennek az eredménye, hogy az öregszülők őrlődnek (mert nem mindenki tudja vállalni a kicsit és gyötri őket, hogy szétesik a család), a szülők őrlődnek, a gyereknek nincs otthona, hetente-havonta egyszer látja a családját.

Tudja itt valaki talán, hogy miért nem tudják a szülők fizetni a házat? Talán nincs munkájuk, talán betegek. És persze lehet, hogy azt mondják, hogy ne vetessék el, inkább mennek az utcára vagy éheznek, de a kérdező vajon ezt végig tudja nézni?

Lépjetek már ki a kis világotokból.

"Ő azt tanácsolta h mivel nagyjából tudja h milyen helyzetbe van az én anyukám is adjam örökbe vagy adjam nevelőszülőknek és ha jobb lesz a helyzet akkor majd mi nevelhetjük."

Jesszusom!!! Hogy mondhat ilyet? Méghogy add örökbe! Meg ha "csak" addig adnád nevelőszülőknek, míg javul a helyzet, mire kerülne vissza a pici hozzád? 10-15 évesen? (hisz írod, legalább 10 év, mire rendbe jönnétek) Úgy, hogy nem te nevelted, nem láttad élete fő mozzanatait és nem is titeket tekintene igazi szüleinek? Ennél akkor már az abortusz is jobb, mert nem csodálom, minden jó érzésűnek beleszakadna a szíve, hogy valahol van egy gyermeke és nem lehet vele, mikor ő szeretné... Nem tudom, mit képzel a párod édesanyja, hogy ilyeneket mond!

Azt gondoltam, legalább rátok bízzák a döntést, nem az, hogy rögtön érzelmileg zsarolnak Titeket...

Kedves kérdező, az nem megoldás, hogy te is maradsz otthon anyukádnál a kicsivel, a párod marad otthon az ő anyjánál és amikor el tudják adni a házat, akkor majd elköltöztök albérletbe? Nem tudom, mekkora a lakás, de ha te elfértél, akkor talán még egy kiságy befér valahogy. A te fizud persze mindenképpen ki fog esni, de lesz segítséged. Azt azért nem hinném, hogy anyád kidobna a gyerekkel. Így megspórolhatjátok az albérletet, legalább egy időre.

Az örökbe adás pedig nyilván nem játszik. Talán a kedves mama magához venné?