Miért válhattam ennyire feministává?

Én túlvagyok már mindenfélén pasifronton, és én azt tanultam meg: ha tényleg kell vmi és nincs időd kivárni, könyörögni, akkor csináld meg. Egy klasszikus: háromszor kimosom a zoknit annyi idő alatt, míg Ő egyszer elsétál vele a szennyesig. Mellesleg magad hergeled vele csak...

Amúgy meg egy dologra vezethető vissza minden: máshogy kattog az agyuk, ennyi. (Mi meg alélva tapogatjuk a virágokat és szaglásszuk a cipőket a boltban. Vagy fordítva... )

Keress egy megfelelőt. Van olyan is.

Akik meg a másik oldalt képviselik, üzenem: minden pasi hülye :)

Persze nem így van, én szurkolok, hogy megtaláld a foltodat!

Kedves Pasi, tény és való, hogy megborultak az értékrendek kissé, én is le vagyok döbbenve néha, mi is motiválja a mai nőket. Az igazság az, hogy ugyanolyan nehéz normális nőt találni, mint pasit. De ez a kényszerszingliség is gáz, mert egy idő után olyan remek kis csigaházat épít az ember maga köré, hogy ihaj.

Én a hatalmas élettapasztalatommal annyit tudok mondani: nem szabad azt képzelni, hogy van tökéletes. Nem várható el senkitől, hogy túlteljesítsen magán.

Sőt, én gyakran azt se értem, én minek kellek egyáltalán valakinek, amikor épp ultragázosnak érzem magam...

Szóval csak előre nyitott szemmel!

Én még "csak" 25 vagyok,de már így gondolkodok mint te,kedves Kérdező. Egyébként ez nem feminizmus,hanem egyszerű tény.Én egy korábbi válaszoló megjegyzése szerint "kényszerszingli" vagyok,és mégsem kényszernek élem meg.Inkább áldásnak:)

Igazi pedig nem létezik,csak kompromisszumok.