Te megsértődtél volna ezen?

Egy ideje nincs munkám. Párom anyja kitalálta, hogy nekem el kell mennem egy öregotthonba, ahol betegeket ápolnak, és meg kell kérdeznem, hogy oda felvesznek e. (ismerem az egyik alkalmazottat)

Szerinte ez tipikusan nekem való munka. Hozzáteszem, utálom a betegápolást. Persze, nem a családtagjaimról van szó, de hogy én idegen embereket pelenkázzak, meg mosdassak, attól még a hideg is kiráz. A végzettségemnek pedig köze sincs ehhez a munkakörhöz.

A kedves mama legutóbbi alkalommal "nekem szaladt" és elmondott mindenféle lusta ribancnak, és kötelezett rá, hogy ott előtte hívjam fel az ismerősömet, aki ebben az öregotthonban dolgozik. Párom közben bőszen helyeselt. Engem a sírás kerülgetett, de felhívtam. Ismerősöm mondta, hogy beszél az intézményvezetővel, hogy lenne a számomra hely. Ezután eljöttünk párom anyjától.

A kocsiban kitörtem, és párom fejéhez vágtam, hogy ha felvesznek ide, akkor kinyírom őket. (mármint őt és az anyját) A méreg beszélt belőlem, elvesztettem a fejem.

Ezután ő nem szólt hozzám, hazahozott, és azóta nem is hívott, nem is beszéltünk, az sms-re nem reagál, nem tudom elérni. Ez egy hete történt.

4 hónapja vagyok munkanélküli, folyamatosan keresek munkát. Tehát nem arról van szó, hogy itthon lopom a napot. De nem ilyen munkát szeretnék! És mellesleg nem is élek együtt a párommal, tehát nem kell eltartania.

Szerintem ő megsértődött a "kinyírlak benneteket" kirohanásom miatt. Na de ennyire, hogy nem képes még csak jelentkezni sem? Ez most tényleg olyan nagy bűn, amit elkövettem? Már többször is bocsánatot kértem sms-ben, de semmi.

Azóta felhívott az ismerősöm is, és mondta, hogy nincs hely az öregotthonban. Ezt is megírtam neki.

Jogosan sértődött meg ennyire? Komolyan mondom, nem értem, hogy a mai férfiakat miért tudják ennyire befolyásolni az anyjuk! :(

Köszönöm a válaszokat!

25/n

Párom 29/f