Férjemmel nem tudunk kiegyezni a baba nevén. Mit tegyek?

Ezért kell 2, akár a probléma miatt 3 nevet választani.

Ha megszületik, akkor pedig úgy is úgy becézitek, ahogy majd adódik.

Ellentmondást nem tűrő a személyiséged! Itt nem a névválasztás a probléma.

Sajnálom a férjed, mindenesetre könnyű terhességet és problémamentes szülést kívánok Mindkettőtöknek!

Üdv,

Ne foglalkozz kérdező ezzel a gyökérrel! :) Nem véletlen lett lepontozva. :P

A férjed az önző, mert ő nem hajlandó elfogadni a te érveidet. Te hajlandó vagy bármi más nevet, csak azt nem, ő viszont köti az ebet a karóhoz, egy nevet lát, semmi mást, amit utálsz. Akkor ki az önző és makacs? :)

Szerintem ez nevetséges, hogy egy felnőtt ember ne értse meg, miért nem akarja a felesége, hogy X legyen a közös gyerek neve.

Nálunk Apa választotta a nevemet és eredetileg ő akart az anyósa (Mamám:D) után elnevezni, mert nagyon tetszett neki mamám különleges neve, de Anyum azt mondta, ne valakiről nevezzenek el és végül kerestek egy másik nevet.

off: ez azért jó az apuka vezetéknevét kapja a gyerek, de örökítsük az anyuka keresztnevét is, mert ez apukának olyan fontos :)

Nagyon hasonlít a történeted a nővéremékére. Leírom, velük mi történt, hogy alakult. A nővérem párját pontosan ugyanúgy hívják, mint az apját, így számára egyértelmű volt, hogy ha fia születik, akkor majd őt is ugyanúgy fogják hívni. Mikor nővérem először teherbe esett, makacsul ellenállt, nem akarta a párja és apósa (és mellesleg a fél rokonságunk) nevét adni a születendő gyerekének. Aztán 11 hetesen elvetélt. Mikor pár hónappal később újra teherbe esett, úgy volt vele, mindegy, hogy hívják majd a születendőt, csak szülessen meg, és legyen egészséges. Így az első gyerek, aki fiú lett, meg is kapta a családi hagyomány szerint az apja (és nagyapja nevét). Mára mind megszerettük, hozzászoktunk, és semmilyen negatív dolgot senki nem társít a pici nevéhez, igazából már más névvel el sem tudnánk képzelni :)

Aztán újra teherbe esett, és kiderült, hogy kislányt várt. Akkor előállt a párja azzal, hogy a kislány pedig az anyja nevét fogja kapni, és természetesen ezt az elképzelést anyós-após is támogatta, jóformán sértődés tárgyává tették, hogy megkapja-e azt a bizonyos nevet, vagy máshogy hívják majd. Na de ez már tényleg sok volt a nővéremnek, nem csak azért, mert egyáltalán nem tetszik neki az anyósa neve, de azért az tényleg felháborító, hogy egy anya egyik gyereke elnevezésébe sem szólhat bele. Így végül is nem tudom, hogyan érte el, de a kislánynak azt a nevet adta, amit ő szeretett volna, nem engedett a párja és annak családja nyomásának. Hogy mi zajlik a háttérben (anyós-após hogy fogadta, volt-e sértődés, stb.) azt nem tudom.

Szia.

Hú,nem vagy irigylésre méltó helyzetben. Próbáld neki elmagyarázni,hogy téged rossz emlékek fűznek ehhez a névhez,és ne akarja már,hogy ha a gyerekedre nézel,mindig eszedbe jusson.Soha nem értettem miért kell rokonok után elnevezni az utódokat. Én semmi pénzért nem adnám a saját nevem (anyut is így hívják) a gyerekemnek,mert ez az én nevem,neki legyen sajátja. Én is mindig úgy éreztem,hogy nem foglalkoztak azzal,hogy mi legyen a nevem. Anyának volt egy,ami tetszett,apának pedig nem,és így pufff,megkaptam anyukám nevét. De akárki nevét kaptam volna a szűk rokonságból,ugyan így érezném.

Ne engedje belőle,ha nem tudsz rá szép szóval hatni,akkor csináld azt,amit már említettek: a szülő ágyon mond be azt a nevet,ami neked tetszik. Ha szóvá tenné (márpedig miért ne tenné?),akkor említsd meg neki,hogy ő is így akart cselekedni,vagyis nélküled eldönteni hogy mi legyen a gyerek neve. Remélem sikerül valami köztes dolgot kitalálni.

Igen, fura volt átélni, főleg annak tudatában, hogy anyós-após milyen vérre menően harcolt a nevekért, a nővérem párjának meg elsődleges célja mindig a szülei kedvében járni... (mondjuk ott a szülők és a nővérem között amúgy sem teljesen felhőtlen a viszony, ez még nehezítette talán a dolgot)

A mi családunk persze teljes mellszélességgel támogatta a nővéremet, talán ezért is sikerült véghezvinnie a saját akaratát (úgy értem, ez adhatott neki erőt, bár lehet, hogy nélkülünk is így tett volna).

Sajnos ezzel nem tudtam segíteni a kérdezőnek, nem is igazán tudom, mit tanácsoljak, mert szörnyű lehet egy ilyen csökönyös emberrel megpróbálni egyezkedni, aki semmilyen kompromisszumra nem hajlik. Én talán még azzal érvelnék, hogy a vezetéknevét úgyis mindenképp az apjától kapja, akkor legalább a keresztnevét határozhassátok meg minimum közösen. Sok sikert hozzá!