Mit szólnál, ha ezt mondaná a férjed?

A mai napot nyomozással töltöttem. Csúnya dolog a saját férjünk után nyomozni, de ezek után azt hiszem, jogom volt hozzá. Nos, amit meg tudtam, az csak megerősítette azt az elhatározásomat, hogy innen menekülni kell.

Felkerestem az apját, és a mostohaanyját és rákérdeztem őszintén a fiuk dolgaira. Azt már eddig is tudtam, hogy az édesanyja meghalt, még mielőtt mi megismerkedtünk volna, de hogy milyen körülmények között, azt elhallgatta előlem, nem véletlenül. Meg azt is megtudtam, hogy volt kitől örökölnie a hozzáállását.

Az apja akkor külföldön dolgozott, nem tudott hazajönni. Az édesanyja szintén infarktust kapott, de mivel nem hívott hozzá időben mentőt, ezért súlyos szövődményei lettek. Ezek után szépen magára hagyta, úgyhogy egy idő után annyira leromlott az állapota, hogy ő tényleg az elfekvőben kötött ki. És ott is halt meg. Az apját erről ugyan tájékoztatta, de azt nem mondta el neki, hogy milyen súlyos, és hogy ő nem segített neki. Amikor hazaengedték, akkor tudta meg, hogy valójában milyen állapotban van. De akkor már nem volt túl sok hátra neki.

És hogy miért írtam, hogy volt kitől örökölnie a viselt dolgait. Amikor kérdeztem az apját, hogy azok után, amit művelt mégis hogy tud egyáltalán egy levegőt szívni a kedves fiával, akkor azt válaszolta, hogy "Hát mégiscsak a fiam, olyan, amilyen, el kell fogadni." És utána még meghallgathattam egy hegyibeszédet arról, hogy hát én miért nem tudom ezt elfogadni. Hát nem is tudom.:)

A második felesége pont hozzá való, esze semmi, úgyhogy azt csinálja, amit mondanak neki. Szerintem ilyen nő kellene a fiacskájuk mellé is, nem én. Megkérdeztem tőle, hogy ezt miért felejtette el nekem elmondani. Erre csak az volt a válasz, hogy "nálunk nem szokás ilyenekről beszélni" most is csak azért mondta el nekem, mert annyira erőszakos voltam. Nem voltam az, de határozottan rákérdeztem a dolgokra, bár úgy látszik ez sem szokás náluk.

Valaki kérdezte, hogy voltak-e már ilyen megnyilvánulásai. Nos eddig még nem, mert nem fordult elő a három év alatt influenzánál komolyabb betegség. De jobb lett volna, ha lett volna, mert előbb derül ki, milyen. Na mindegy, most már tudom, milyen és nem tervezek vele közös jövőt.

Köszönöm mindenkinek a választ, és a segítséget! Szép napot!