Mit szólnál a a párod azt mondaná neked hogy ne panaszkodj neki?

Egyrészt nem mindegy, hogy milyen gyakran és milyen problémákkal keresed meg, mert a fontos, és rendkivüli dolog, akkor rendben van, hogy panaszkodsz, ha napi szinten fordul elö, akkor veled van baj.

Másrészt az sem mindegy, hogy a barátod hol van, amikor hivod, mert ha pl. munkában, akkor igencsak érthetö, hogy nem akar veled foglalkozni. Ugyanis a munkahelyen nem nézik jó szemmel, ha valaki munka HELYETT telefonálgat.

Hamradszor a saját problémáidat NEKED kell megoldani, m´sa úgysem tudja.

SZóval nagyon valószinü, hogy te nem látod jól a dolgokat, és túlreagálod.

Az én párom is gyakran panaszkodik, sokszor az egész nap azzal telik, hogy több felvonásban azt hallgatom, hogy neki milyen rossz..

Pedig nincs is így...nekem általában ugyanúgy megvannak ezek a dolgok, de nem csinálok ügyet belőle, mert nem olyan fontosak. (Pl. hogy nem a legjobb az órarendem az egyetemen--> ő ezt napokig mondogatja, miközben nekem sokkal rosszabb lett.)

Így egy idő után ez idegesítő. Nem mondom, mondja el a gondjait, de ne nyafogjon már férfi létére. Ez van. Tenni nem tudunk ellene és a nyafogástól az én hangulatom is csak feszültebbé válik.

A leírtakból lehetetlen megmondani, hogy te mennyit panaszkodtál neki, de ahogy előttem is írták, panaszkodás és panaszkodás között rengeteg különbség lehet.

Nekem van egy fiú ismerősöm (magam is az vagyok), aki pár éve szinte ámokfutást rendezett MSN-en. Olyan státuszkiírásai voltak, hogy a káromkodásoktól kezdve a hisztisp*csa nyavajgásokig minden volt köztük. Rendesen szánalomra méltó volt, amit ott leművelt, az ismerősei meg röhögtek a hülyeségein a háta mögött, én pedig a kiírásokból galériát csináltam, ugyanis elmentettem őket jpg-be. Aztán erről végül leszokott, remélhetőleg sikerült felnőnie, de nincs kizárva, hogy csak azért volt, mert valaki elmagyarázta neki, hogy ezt hagyja abba...

Ha állandóan minden apró-cseprő dolgon napokig rugózol, akkor nem csoda, hogy megunja az ember, pláne, ha épp rossz pillanatában kapod el az illetőt. Tehát ezt gondold át.

Én is így gondolom, persze hogy el lehet mondani mindig a problémánkat, de nem mindegy hogy milyen az a probléma. Én például kiakadok azon amikor valakinek az a legnagyobb baja éppen hogy XY csúnyán nézett rá, nem adja oda a hajvasalóját, a ruháját, vagy éppen hogy nem talált magára megfelelő nadrágot a boltban, stb. Ezek nem problémák, ezek hülyeségek, ezekkel nem kell foglalkozni, mert ezek nem valós gondok. A párod nem tud ezekkel mit csinálni, mit reagálni, tehát az ilyen dolgokkal feleslegesen fárasztod, mert ezzel csak azt bizonyítod neki hogy milyen gyerekes vagy azért, mert ezek a legnagyobb problémáid, hogy éppen bunkó volt a nő veled a boltban. Nőjj fel inkább ha te is ilyen vagy!

Egy panaszkodó ember amolyan negatív, semmi nem tetszik neki, minden kis apró dologból hatalmas problémát csinál. Egy idő után pedig kiábrándító, legalábbis én biztosan nem lennék együtt egy folyton panaszkodó emberrel.

Szóval mondani akármit lehet a párunknak, persze hogy a párunkkal meg kell osztani a gondolatainkat, a velünk történt dolgokat, de gondolj bele te is, ha valaki folyton csak panaszkodna neked (apró kis semmiségeken kiakadna, idegbetegként viselkedne), és például pozitív dolgokat egyáltalán nem mond vagy csak keveset, az teljesen negatív ember, és gyerekes, hiszen felesleges hülyeségekkel fárasztja a párját. A párok azért vannak együtt, hogy JÓL ÉREZZÉK MAGUKAT EGYÜTT, EGYMÁSSAL, nem pedig azért hogy kipanaszkodjuk nekik magunkat, mert ő nem isten, ne várj tőle megoldást a saját hülye kis problémáidra.

Hidd el, jobb ha nem tud mindenről a párod! Például ha szegények vagytok, és nincs otthon elég kaja, akkor ne nyafogj neki hogy "milyen rossz nekünk, tök szar kaja van otthon, vagy épp semmi nincs a hűtőben", mert ez szánalmas egy idő után ha folyton sajnáltatod magad és a helyzetedet hogy neked milyen rossz.

Az egyik barátnőm is iszonyat szegény, hónap végén már enni sem tudnak, beázott a panellakásuk és nincs pénzük a tapétákat kicserélni, putrihoz hasonló lakásban laknak, mégsem panaszkodik a barátjának, a barátja nem is tudja hogy enni alig tudnak már hónap végén. És hogy miért nem tudja? Ez a barátnőm nagyon tapasztalt, és nekem azt mondta erre, hogy azért nem mondja el a pasijának, mert nem akarja, hogy sajnálja őt, ezért inkább nekem mondja el, mert én vagyok a barátnője, és a barátnők azért barátnők, hogy megosszák egymással az ilyen gondjukat bajukat. Viszont egy pasi érdeklődését fenn kell tartani, attól még, hogy megszerezted és elkezdtetek járni, annyi nem elég, erőfeszítés kell egy kapcsolatba, mindig kell valami újat mutatnod ahhoz hogy csodálatosnak és az egyetlennek lásson téged, és bizony itt NINCS HELYE PANASZNAK! Egy pasi érdeklődését akkor tudod csak fenn tartani, ha tisztel téged, és akkor fog tisztelni, ha pozitív személy vagy, aki szeret nevetni, vidám vagy MINDIG, és akkor azt fogja érezni hogy "veled olyan jó". De egy folyton panaszkodó emberrel senki nem érzi jól magát, mert lehangolja őket, amolyan energiavámpír. Egy panaszkodó lányra/fiúra senki nem fogja azt mondani hogy "olyan jó veled lenni".......

Persze még a legvidámabbak életében is előfordulnak rossz napok, amikor csak panaszkodsz, na de nem rendszeresen! Viszont ha negatív vagy, akkor fix hogy lehangolod a pasidat/csajodat. Egy negatív, panaszkodó embert senki nem tud tisztelni, mert nincs olyan kisugárzása ami megfogja a pasit, így inkább taszítja. Panaszkodással és negatívitással könnyen el lehet veszíteni párkapcsolatokat.

Ha valós dologról panaszkodsz (nincs munkád, gyógyíthatatlan beteg van a családban, stb..) tehát ezek az életbevágóan fontos dolgok, nem az hogy összevesztem a legjobb barátnőmmel, aki azt mondta rám hogy csúnya vagyok.. Érted??

Viselkedj felnőtt emberként, és igen, azért IS van a párunk hogy megbeszéljük vele a dolgokat, elmondhassuk mi bánt bennünket, de ezt egy pszichológusnak, vagy a legjobb barátnődnek is elmondhatod nyugodtan. A pasid nem azért akar veled járni és veled lenni, találkozni, hogy lelki szemetesláda legyen és a hülyeségeidet hallgassa, ami valójában nem is probléma, csak te hiszed annak, mert gyerek vagy még.

Én ismerek olyat akit ezért hagytak el, senki nem szereti a negatív, panaszkodó embereket. A pasi utána azt mondta a barátjának, hogy megkönnyebbült hogy ott hagyta azt a lányt.

Én úgy gondolom, ha te is ilyen vagy, van mit tanulnod még párkapcsolatok terén. Nem elég megszerezni, meg is kell tartani a párunkat, és panaszkodással és negatívitással pont hogy az ellenkezőjét éred el vele (vagyis el fog hagyni), hiába vagy őszinte, amolyan "mindentelmondokapáromnakhogytudjonrólamertezértvanőnekem".

Lehet hogy tényleg panaszkodsz csak nem veszed észre magadon. Az emberek hajlamosak azonnal letagadni hogy "de hát én nem is vagyok ilyen" ... lehet hogy te így érzed, de kívülről másképp jön le, úgyhogy jobban tennéd ha magadba néznél és változtatnál a viselkedéseden.

Ha van kérdésed, írj privátban nyugodtan!

Te tudod, hogy mennyit panaszkodsz.

Ha sokat, akkor az tényleg idegesítő, lehúzza az embert lelkileg, kikészíti az állandó panasz-áradat.

Én sem szeretem, ha valaki sokat panaszkodik.

Mondja el a baját, persze, de aztán oldja meg, nem engem traktáljon vele.

Idegtépő valóban a sokat panaszkodó ember!