Mit szólnátok ahhoz ha kapnátok egy lakást a szülőktől? (részletek lent)

Anyukád nagyon szerencsés, hogy van egy lánya, aki megengedi neki, hogy kikapcsolódásként vasaljon nála.

Te nagyon vicces ember vagy. :P

Szerintem inkább ne vágd magad alatt a fát további magyarázkodással, mert egyre rosszabb lesz a helyzet.

Akkor bölcsi irányozva. Szokná a közösséget - segíti a beszokást az oviba, és volna rendszer az életében. Te addig el tudod intézni a háztartási dolgokat.

Olyan meg nincs, hogy nem alszik a gyerek. Rá kell szoktat a legkésőbb 20:00-21:00 órai fekvésre. Te is, és ő is ki fogtok készülni a rendszertelen alvástól.

Ne költőztek komolyan mondom mert az írásodból kiderül hogy te egy irtó butuska gyermeklelkű ember vagy aki nem alkalmas a gyerek nevelésre magad írod hogy se etetni se altatni nem tudod,

a párod ugyanez a kategória, a nagyi bébisziteli az egész családot félek belegondolni mi lenne a veletek ha nem lenne a szomszédban a nagyi.

A "gyermeki lélek" mint olyan, valóban nem gáz, de csak egy bizonyos szintig. De annyira éretlen vagy, hogy gyereket nem adnék a kezedbe...

Biztos, hogy nem kamu az egész? Olyan, mintha egy kis 12 éves szórakozni, a beírásaid alapján.

Nem bántani akarlak, komolyan, hisz nem is ismerlek, de olvasd már el úgy odafigyelve az összes hozzászólásodat!

Hogy a gyerek két évesen(!) csak veled alszik el, az NEM NORMÁLIS, hogy nem mersz mellette házimunkát csinálni, és ezért anyukádat ugrasztod oda folyton, az NEM NORMÁLIS, hogy ajándékozni akarnak neked egy lakást, vagy beköltözési jogot - ez sem egyértelmű amúgy, mert mindig mást írsz, nyilván a fogalmazással is gondod van -, és ezt a te kifogásaiddal nem fogadod el, az SEM NORMÁLIS. (Lehetnének indokok, félreértés ne essen, de, amiket te felhozol, no comment...)

Sajnálom tényleg, de az írásaid alapján ez a véleményem alakult ki.

Jó "csajos" napot nektek.

Nekem viszont árnyalódott a kép. Az önállósággal kapcsolatban továbbra is fenntartom a véleményemet, de a lakással kapcsolatban változott.

Amiket leírtál, annak alapján én sem szívesen költöznék a helyedben, főleg, ha a párod sem. Ezt amúgy szerintem neki kellene megbeszélni a szüleivel.

Én gyűjtögetnék még pár évig, aztán megvenném az albérletet, ha az annyira jó helyen van, és annyira szeretem. Anyóséknak pedig ezerszer megköszönném, hogy felajánlották a segítségüket.

A kutya nem írt neked ilyet, szimplán csak annyit, hogy mondhatni közel a 30-hoz életképtelen vagy. Jövő szeptemberig még van 1 éved. Addig az a 2-3 nap nem v.mi nagy rendszeresség.

Mindegy, a te életed, csak annyival súlyosabb a dolog, hogyha nem változtatsz rajta, a gyereked is szívni fog.

Igen, miután tisztázódott minden, így már én is azt mondom, hogy felesleges elköltözni. A gond az, hogy 26 éves létedre, még egy kérdést se tudsz úgy megfogalmazni, hogy ne egy gyerek szintjén legyen. A kérdés leírásába beleírtál minden "blablát", de a lényeget még véletlenül sem, és így kevés hasznos választ kaptál, mivel elvesztünk a sok felesleges részletben.

Valahogy így kellett volna:

Ti elköltöznétek ebben a helyzetben?

Párom szülei kitalálták, hogy megvennének egy lakást egy másik rokonuktól, és felajánlották, hogy költözzünk oda. Most albérletben élünk, szeretünk itt lakni, alacsony a rezsi is. 2-3 év múlva a megtakarításainkból meg tudnánk venni ezt a lakást amit most bérlünk, ezt a tulajjal is már megbeszéltük, és ez akkor tényleg a miénk lenne. Míg a másik lakás a párom szüleié maradna végül is, és bármikor adódhatna egy olyan helyzet, hogy mégis igényt tartanának rá, és ki kell költöznünk. Emiatt biztosabbnak érzem ezt az albérletet, és nem szívesen költöznénk el.

Ennyi lett volna, ez a lényege az egésznek. Nem az, hogy anyukád mennyit jár át hozzátok segíteni,meg hogy mit nem tudsz megcsinálni egyedül a gyerek mellett, hogy a párod mikor nem érezte jól magát és még sorolhatnám. A legfontosabb része az volt, hogy az a lakás tulajdonilag nem a tiétek lenne, hanem a szülőké, és az, hogy pár éven belül megvennétek a mostani lakhelyeteket. De ezek egyike sem szerepelt a leírásban, csak a sok mellébeszélés.