Ezt el kellene tűrnöm vagy ez már tényleg túlzás?

Egy picit hasonló helyzetben vagyok, mint Te, bár az én fiam csak 21 éves! Úgy gondolta, élettársat hoz a házhoz a tiltakozásom ellenére. Az én indokom az együttélés ellen az, hogy egyik sem önálló, nem képes a saját maga eltartására. Naná, hogy veszekedtünk, vitatkoztunk, a konfliktusok szaporodtak, de ettől még nem változott a véleményem. Családot csak az alapítson, aki arra képes. A fiam és a barátnője elköltöztek, mert én, a "zord" anya nem értettem meg őket és nem toleráltam, hogy megszaporodtak a házban az eltartottak.

Természetesen fáj, hogy nem voltak képesek reálisan gondolkozni, de egy valamit nem bánok. Szerintem, ha két fiatal egymásra szorul, két jó megoldás fog kialakulni. Vagy rájönnek, hogy az önálló életvezetés fárasztó és egyik sem akarja a másikat eltartani, vagy megemberelik magukat és mindketten belehúznak egymásért. Mindkét végkimenetel hasznos, eredményes mindenki szempontjából.

Neked elsősorban a saját lelkedben kellene rendet rakni. Tele vagy téveszmével a "jó anya" fogalmáról. Azt hiszed, ha tyúkanyóként magad köré gyűjtöd a sok rászoruló családtagodat, ha kiszolgálod, eltartod őket, azzal jót teszel. Tévedsz. Azzal, hogy gyakorlatilag eltartasz munkaképes felnőtt embereket, konzerválod a fiad és a hozzátartozói életképtelenségét. Még az unokádnak is rossz mintát mutatsz.

Nézz mélyen magadba! Biztos, hogy az a legjobb megoldás, hogy konfliktuskerülőként szépen hagyod a véreidnek a vérszívást?

Sajnos nem volt időm elolvasni a válaszokat, de sokat kaptál az biztos.

Sajnos a hiba benned van. (bocsi, hogy tegezlek).

Nekem édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatom. De ő kerek perec megmondta, hogy menjek dolgozni ha befejeztem a sulit. Mi így is lettünk nevelve. És én suli mellet is dolgoztam.

Ma már saját lakásom van, párom 40 éves, van egy kislányunk. Anyukámék telkén lakunk. Egymást segítjük, és ha anyu pénzt akar adni elutasítom, felnőtt ember vagyok. El kell tudni tartani magam.

Inkább anyunak azt mondom költse magára azt a pénzt.

Anyukám 50 éves. Ledolgozta az életét. 30 éves munkaviszony...

Valószínűleg a fiad soha nem tudja meg mi az...

Komolyan mondom nem értem az embereket. A fiad leéli így az életét. Nincs felelősség.

Szánalmas. Bocsi a szavakért.

Én saját magam köpném szembe, ha így kellenne élnem....

Egy 25 éves lány

Ne haragudj meg rám azért amit írok, de te ebből nem is fogsz kilépni. Mit olvastam eddig tőled: a fiam, a fiam, de nincs mit tenni, ilyen volt az apja is, az egyetlen fiam, nem küldhetem a híd alá...

36 éves. Ha arra megvan az esze, hogy ilyen nőket összeszedjen, tartsa is el magát meg a nőciket.

És te? Ha "csak " te szenvednél, innád a levét ennek a pumpolásnak, hát jó, legyen, lelked rajta, a te fiad, te nevelted, szereted, a te dolgod, mit tűrsz el. DE! Jelen pillanatban felelős vagy két másik emberért is: az édesanyád utolsó éveinek emberi, szép mivoltáért és azért a gyermekért, akit te nevelsz. Amit a fiadnak és az élősködő csapatának adsz, azt tőlük veszed el. Még azt a szabadidőt is, amit munkával töltesz el, hogy nekik több ellumpolnivalójuk legyen.

Állj a sarkadra. Mondd meg nekik, hogy itt a vége és kész. Megoldás van, még ha keserves is, csak akarni kellene. De te egyenlőre hezitálsz. 59 éves vagy? Halogathatod még a döntést, egy -két évig. De mi lesz, ha nem bírsz többet dolgozni? Mi lesz, ha te is segítségre szorulsz majd?

Ezen is gondolkozz el.

Ne hagyd magad kizsigerelni. Ne menj bele semmiféle ház átalakításba, csak akkor ha a fiad fizet mindent. Ha úgy döntenek egyszer, hogy albérletbe mennek, akkor is lehet, hogy neked kell őket segíteni és a vége lehet, hogy az lesz, hogy visszamennek hozzád. Nagyon érdekes helyzet,mivel szereted a fiadat, és nem szeretnéd ha rosszabb helyzetbe kerülne mint most. Nálam a nagyobb gyerek van néha "anyagi zavarban" (már nem lakik itthon)

jön a szöveggel kevés a pénze fizetésig. Én tudom hogy nem helyes, mert rászokik, hogy anya mindig segít ahogy tud. De mi lesz akkor ha már nem élünk ki fog nekik segíteni, ha nem tudják azt a kevés fizetést majd beosztani. Nagyon érdekes helyzet ez, de minket is segítettek a szüleink. És azt hiszem ez így lesz örökké. Azért vagyunk, hogy ha másokon nem is, de legalább a saját gyerekeinket segítsük ahogy tudjuk.

A polgármesteri hivatal gyámügyi osztályán adnak választ az unokáddal kpcsolatos kérdéseidre.

Már előbb írtam neked választ, most csak a legutóbbi kommentedre reagálnék:

Ha együtt maradtok a házban (még ha elszeparálva is), biztos, hogy nem lesz nyugalmad, nyugalmatok.

Hidd el, egyszerűen nincs olyan megoldás, mellyel minden marad a régiben, azaz marad a ház és a közeledben a fiad. (Tudod, mint a közmondásban: káposzta is megmaradjon és a kecske is ...) Valóban radikális lépést kell tenned. Nem ismétlem el a fenti tanácsokat.

Volt itt egy topic amiben a csaj alapból azt kérdezte, hogy tud e majd az öccse szexelni, mert le van ragadva a bőr a farkán, közben meg a táma 90%a arórl szólt, hogy anyuci kinyalja a seggit 20évesen, nem dolgozik semmit nem csinál.

Hasonló itt is a helyzet.

Én nem hiszek benne, hogy meg fogod oldani. Nem lesz benned elég erő, ahogy olvasom. Szépen eltartod őket amíg meg nem halsz, ennyi azthiszem.

És a hibás te vagy. Mert hagytad idáig fajulni a dolgokat, szarul nevelted, ez a bünti érte.

(persze ha mégis teszel valamit, akkor le a kalappal)